Sántha Károly: A sárszentlőrinci ág. hitv. evangélikus egyházközség története. Szekszárd 1910.

Egyházi beszéd

33 őseidnek szent hitéhez s apáid jelszava legyen a te jelszavad : Vallásomért mindent! Vallásomat semmiért se! Ne féljetek, legyetek jó reménységben. Minél jobban betelik a szív a világ hiábavalóságával, annál epedőbb vágyyal szomjúhozik majd az Elet forrásához, a Krisztus vallásához. Ne féljetek, minél mélyebben sülyed az ember a bűnbe, mint a tékozló fiú, annál jobban kívánkozik az apai házhoz az ő megszaggatott, bűnbánó lelke, hogy érezze az égi atyának kegyelmes csókját s azt, hogy mily édes az Úr s mily jó az ő közelében lakni. Szükséges a természetben a vihar: tisztítja a levegőt, izmosítja a fákat, újít, frissít, erősít. így az erkölcsi világban is. Az egyházban is harcz próbál ja meg a katonát, küzdelem edzi a lelket. Legyünk mi a Krisztusnak jó vitézei a nehéz, a gonosz, a kemény napokban is, a kísértetnek idején. Az Istennek útai nem a mi útaink, gondolatai nem a mi gondolataink. Ezer eszköze van az Istennek, hogy a rázkódás után. a fenyegető hullámok elsimulása után, a zúgó, haragos tengernek lecsöndesülése után hajónk bizton haladjon, nem a sír révpartjáig, nem, hanem amaz örökkévaló kikötő felé, az örök békesség, a végetlen tökéletesség országa felé. Addig is, míg a habok zúgnak, bízzunk, legyünk jó reménységben, mert szigetre kell nekünk találkoznunk, pihenő, áldott helyre; e sziget, e hely a templom. Oh, mi kies helyünk, csendes szigetünk, szent templom, benned nyerünk újabb erőt az útra! A czél még messze, a révpart még távol. Addig III. Hallgassuk meg a parancsot, a parancs ez : vessük le a négy vasmacskát a mélyre, várván a napfelköltét.