Sántha Károly: A sárszentlőrinci ág. hitv. evangélikus egyházközség története. Szekszárd 1910.

Egyházi beszéd

34 Négy vasmacskát vetének a tengerbe, hogy megerősítsék a hajót. Mélységeken járunk, magasba kell törnünk. Hogy hajónk el ne merüljön, vessünk le négy vasmacskát mi is a mélységbe; e négy vasmacska legyen: az erős hit, a munkás szeretet, a tűrő reménység és a csodákat tevő imádság. A kőszikla erős hiten építé a Krisztus az ő anyaszentegyházát. Hiten épült, hiten áll fenn. Hit az erőssége, vasmacskája az egyház hajójának. A munkás szeretet rakta s hordta a drága köveket az egyház templomához; szeretet Isten és emberek iránt, megmentője a Krisztus hajójának. A tűrő reménység, az Istenbe vetett reménység az egyház épületének koronája; ez a mi horgonyunk a hajón. Az imádság, a léleknek Istenhez való fölemelkedése, az Isten akaratján való megnyugvás, az Istenbe vetett rendületlen bizalom ruház föl bennünket földöntúli erővel. Ha most a nap elborult is, ha a nap leáldozott is, ha a nap éjszakába hanyatlott is, mi azért várjuk a nap felköltét, várjuk, hogy hitünk napja, egyházunk dicsőségének napja, boldogságunknak napja újra fölkél, föltámad, fölragyog dicső fénnyel, büszke fénynyel, örök fénnyel itt lent a siralom völgyében, hogy besugarazza ezt és ott fent ama nagy reggelen. Adja Isten! Hogy ezt az Isten megadja, azért jött hozzánk ama főkormányosnak, a Krisztusnak képében és parancsából egyházkerületünk hajójának kormányosa, a mi mélyen tisztelt és forrón szeretett püspökünk. 0 a legelső a munkában, legelső a fáradozásban, legelső a buzgóságban. „Fény nevére! Áldás életére!" Fény nevére! Nem világi fény — több ennél, szebb ennél: az a fény, melyről a próféta így szól: „Akik