Sántha Károly: A sárszentlőrinci ág. hitv. evangélikus egyházközség története. Szekszárd 1910.

Egyházi beszéd

32 II. De titeket, ti jó, nemes, hű szívek, így bíztat Istennek angyala, a vallás: ne féljetek, jó reménységben legyetek, szigetre kell találkoznunk. Sokszor sülyedezett már a Krisztus hajója, de soha sem merült el, — sokszor zúgott körötte a szélvész, de soha sem dönthette fel; — mindannyiszor kisütött a felhőből a nap, kiragyogott ama tündöklő hajnali csillag. Mikor a félelem és a lángoló hit és bizalom így esdekelt kulcsolt karokkal: Uram, tarts meg, mert elveszünk! mikor a hajóban és a szívben alvó Krisztust, az alvó hitet költögette a veszély: Mit féltek, óh kicsinyhitűek ?! Megdorgálá a szeleket és a tengert és lőn csendesség. S felzajdult a nép ajakán a régi zsoltár: — tenger zúgását is túlharsogva: Az Isten a mi oltalmunk és erősségünk! és zajgott, zúgott a győzedelmi' ének, Luther éneke: Erős várunk nekünk az Isten! Ma is szól, nekünk is szól a Krisztus: Mit féltek óh kicsinyhitűek ?! (Megdorgálá a szeleket és a tengert és lőn csendesség.) Minket is biztat Istennek angyala: Ne félj! Mit félnénk az egyházpolitikai törvénytől, én népem? hisz a te hitednek megerősítésére fog az szolgálni, hogy szabadon válaszd a jó és rossz között a jót. Protestáns egyházunknak a szabadság volt a szülője, az éltetője és fentariója. Vallásunk Istennek hatalma, nincs földi hatalom, mely meggyőzné, minden földi hatalmasságot meggyőz. „Gyarló ember keze s gonoszak álmai Hogy bírnák az Istent útjában gátlani?!" Szabadon bűn és erény közt, nem szokásból, nem kényszerítésből, hanem erős meggyőződésből imádjad Istenedet, kövessed vallásodat, tisztelve a másét, szeretve a magadét, így légy hű egyházadhoz, templomodhoz,