Sántha Károly: A sárszentlőrinci ág. hitv. evangélikus egyházközség története. Szekszárd 1910.

Egyházi beszéd

31 tiszta tejével táplál a boldogságra, — az élet küzdelme, fájdalma és gyászában óh hova hajtanám fejem, ha a vallás ölére nem ? angyalod a vallás, vigasztal, bűntől tisztít, — csillagod, mely a sírnál oda mutat a fénylő magasságba. Oh, hol a szív, mely ne áldaná Istenét a vallásért s ennek áldott hordozója, — az egyházért ? Isten országának, a szeretet, öröm és békesség országának külső megtestesüléseért ? Ez egyház felett az ég jaj, sokszor elborult; mint hajó a szélvészben, sülyedezett s a hajó népe nem látta sem a napot, sem a csillagokat a pogány császárok idejében, a reformáczió előtt s hazánkban az üldözéskor. Jaj, mintha édes magyar hazánkban egyházunk hajója most is sülyedezne! Rég, az ellenséges időkben, az üldöztetés éjjelében, ha leáldozott is napunk és leestek is a csillagok, ezer meg ezer szívben fénylett az Isten és az ő szent igéje hitbuzgó apáinknál. Ma?! Ma az ellenség nemcsak s nem annyira kívül, mint inkább itt belül van a hajóban és a szívben. Az ellenség sokaknál a lágymelegség, a közönyösség, a hitben és buzgóságban való megfogyatkozás. De mit mond az Úr? Mivelhogy sem hideg nem vagy, sem hév, kivetlek téged az én számból, kegyelmemből. Azért légy buzgóságos és térj meg! Micsoda felhő borult a nap elé? A hitetlenség felhője. Micsoda sötétség borult a csillagra ? A bűnnek sötétsége. Nem keresed, óh ember a Krisztust, ki néked napod, világosságod s ama hajnali csillag, az üdvösségnek csillaga! Rajtunk ezért Istennek sújtó balkeze, mert nem akarjuk megbecsülni áldó jobbkezét. A jók, a nemes és hű szívek sírnak, hogy sokan elfordultak Istentől s egyházunk hajója sülyedez.