A rozsnyói ágostai hitv. evang. egyház temploma 100 éves felszentelésének 1886-os emlékünnepe. Rozsnyó 1887.

ÜNNEPI EMLÉKBESZÉD

10 relmöket azon tény, hogy két lelkészt állítottak az egyház élére, hogy így sem magyar, sem német, sem tót egyháztag ne nélkülözze az örök élet üdvforrását, hanem mindenki feltalálja a lelki eledelt és szellemi táplálékot az örök életre; bizonyítja azon tény, hogy azonnal elemi iskolát rendeztek be a gyermekeknek istenfélelemben és tudományban való nevelésére, s fögondjuk volt, hogy a vallásosság és tiszta erkölcsiség érzelmei szivökbe csepegtetvén az egyház buzgó és istenfélő tagjaivá növekedjenek. Nem kell-e ennélfogva emiékezetöket e tekintetben is áldanunk és dicsőítenünk ? Dicső példájok pedig mire buzditson ? Arra, hogy a szentegyház szükségeire mi is készséggel adakozzunk, egyházunknak jólétét és annak felvirágzását mindenkor szivünkön viseljük, tanés jótékony intézeteit előbbre vinni, egyházunk biztosítását hiven eszközölni meg ne szünjünk; arra, hogy mint elődeink a gymnasiumnak alapját nem csak megvetették, hanem áldozataikkal támogatva fögymnasiummá emelték, melynek végleges kiépítése és létezéséhez filléreinkkel már mi is hozzájárultunk, ugy jövőben egyrészről tevékenységünket odairányozzuk, hogy az egyháznak minden időkre való biztosítását a fillér-egylet buzgó segélyezése által hiven eszközöljük; más részről pedig oda törekedjünk, hogy felsőbb leányintézetünket, ev. árvaházunkat oly virágzásra emeljük, hogy az szellemi és anyagi hasznot árasszon városunkra, diszére váljon egyházunknak, javára magyarhoni összes ev. egyházainknak az ev. szellem, a prot. hitbuzgóság, az istenféleleiem és tiszta erkölcs terjesztése érdekében. Atyámfiai az Urban! „Mindenekkel jót tegyünk, míg időnk van, de leginkább hitetek cselédivei," azt köti szivünkre Pál apostol. A mit egygyel a kicsinyekkel tesztek, azt velem cselekeszitek, azt módja Üdvözítőnk, épen azért arra kérlek, ne restüljünk meg a jótéteményben és áldozatkészségben, hanem tegyen, áldozzon mindenki az egyház jólétének emelésére és intézeteinek felvirágzására annyit, mennyit módja és tehetsége szerint tehet, és akkor egy ujabb száz év alatt egyházunkat oda emelhetjük, hogy azt külsőleg és belsőleg felvirágoztatván a késő utódok áldva fogják emlegetni neveinket, áldani fogják porainkat. Ne feledjétek tehát el, hogy a buzgó apák és anyák a mai nap alkalmából arra hívnak íel: Legyetek hivek ev. hitetekhez, és pedig 1-ször élő legyen szivetek és éltetekben a Jézus Krisztusban való igaz és tántorithatlan hit, s ez által építsétek tovább egyházatokat ; 2-szor növekedjetek a sz. életben és istenfélelemben, terem-