A rozsnyói ágostai hitv. evang. egyház temploma 100 éves felszentelésének 1886-os emlékünnepe. Rozsnyó 1887.

ÜNNEPI EMLÉKBESZÉD

9 megőrizvén parancsolatait; hogy meggondolván, Krisztus Urnnk azon hiztosilását: Keressétek először Istennek országát és annak igazságát és a többi megadatik nektek; hogy meggondolván hitünk sz. könyve azon utmutatását: -Imádkozz és dolgozz, ugy áld meg az Isten,« lépjünk mi is kegyes atyáink és anyáink nyomdokaiba s ha ők eltudtak járni vasárnap és ünnepeken Istent dicsőíteni Berzétére, jelenjünk meg mi is oly szives készséggel itthon levő templomunkba hallgatni Isten igéjét, tanulni a Krisztus evangyéliomát, élvezni lelkünk üdvére az Ur szent vacsoráját és szenteljük meg a vasárnapot és ünnepnapot ne csak szent, énekek és hálaimákkal, hanem szenteljük az Ur dicsőítésére éleUink minden napját és óráját az által, hogy kegyesség és istenfélelem vezérelje minden lépteinket, hitbuzgóság és tiszta erkölcsösség szülje minden cselekedeteinket, és kétséget nem szenved, hogy ha mi az Úrhoz fordulunk, az Ur is hozzánk fordul és az áldás és boldogság kelyhéből fogja kielégiteni lelkeinket. III. Végre még egy felhívása van hozzátok buzgó apáitok és anyáitoknak t. i. hogy mikép ők örömmel emelek áldozataikkal az egyház jólétét, ugy ti is tegyétek azt. miszerint az utókor előtt fennmaradjon hálás emléketek. Testvéreim az Urban! Ha a múltba visszatekintünk és meggondoljuk azt, hogy a hosszú üldözések tüzébe helyezve vivták a hitnek nemes harczát s lángoltatták a méltatlan szenvedések daczára Isten és egyház iránti szeretetöket; ha meggondoljuk, hogy 3-szor raboltatott el tőlök az Urnák háza, de ők ennek daczára el nem csüggedtek, hanem a Krisztus szerelmétől áthatva ismét és ismét templomot építettek Isten dicsőségére és midőn a hosszú száműzetés után a vallásszabadság hajnalcsillaga feltűnt, első gondjuk volt az Urnák ezen házát felépíteni, hogy abban tisztán és hamisítatlanul hirdettessék Isten igéje és lélekben és igazságban imádva az Istent gyűjtáfenek lelki kincseket s készítsék magukat az örök életre, bizonyára a hálás elismerés szállja meg sziveinket, és önkényt nyilik ajkunk a kegyelet azon vallomására: áldottak legyenek sírjaikban azon buzgó apák, azon kegyes anyák, kik e templomot utódaik számára áldozatkészségükkel alkoták! áldottak legyenek menyben és az igazság dicső koronájával tündökölve élvezzék az örök élet boldogságát! És csak e templom hirdeti-e hitbuzgóságukat ? Ó nem, hanem bizonyítja a Krisztushoz való sze-