A rozsnyói ágostai hitv. evang. egyház temploma 100 éves felszentelésének 1886-os emlékünnepe. Rozsnyó 1887.

ÜNNEPI EMLÉKBESZÉD

gonoszok hajlékában ezer nap,« és szentnek tartva az Ur napját, a templom buzgó látogatásában találták gyönvörüségöket. a szülök igy szóltak gyermekeikhez, a mesterek legenyeikhez, a gazdák éi> gazdasszonyok cselédeikhez : Jertek, menjünk az Ur házába, hogy megtanuljuk Isten parancsait, keressük az örök élet kincseit; -és hogy ez nem puszta beszéd, hanem tény. bizonyíthatjátok ti, kiknek az aggkor napjait az Ur megérni engedé. Ezen nemes tudat, ezen komoly keresztyéni meggyőződésnek volt kifolyása : hogy nem csak Isten tiszta igéjének eledelét és italát szomjúhozta istenfélelemtöl áthatott lelkök, hanem házaikat is az Ur templomává alakiták at énekeket zengedezvén, imákat rebegvén gyermekeikkel Isten dicsőségére, és a becsület, szeretet, béke, megelégedés és boldogság angyala lakozott hajlékaikban. Ezen nemes hidat és ev. szellemnek volt kifolyása, hogy a nyilvános életben és a társadalom minden rétegeiben arra törekedtek, miszerint az Üdvözitő azon utasításának hódolva: „Ugy fényljék világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a mennyei atyát," az igazság, becsületesség és erény ösvényén tántorithatlan [lélekkel jártak, istenfélelmöket s ev. hitöket nemes tettekkel világoltatták. — Ezen nemes tudat és ev. szellemnek volt következménye, hogy érezvén minden erős hitök és nemes törekvésök mellett is emberi gyarlóságukat, s jól tudván: hogy nincsen az emberek közöttjteljesen igaz és szent senkisem, az Ur szent asztalánál gyakorta megjelenve, keresték bűneiknek bocsánatját Krisztus teste és vérének élvezete által, erősítették magukat a hitben és szent életben. így van-e ez most is atyámfiai közöttünk? gyönyörködünk-e az Ur házának látogatásában, az örök élet kenyerének és italának élvezetében ? Megpecsételjük-e, magános és nyilvános ev. keresztyén életünket az istenfélelem, erény és becsület nemes cselekedeteivel ? Tegye mindenki szivére kezét, és kénytelenek leszünk önkényt bevallani, hogy a buzgó apák és anyák méllallan utódai vagyunk és igen kevesen vannak közülünk, akik e részben Isten Uélő széke előtt jó lélekkel megállhassanak. És jól van-e ez igy ? Nincsen, mit eléggé bizonyít az, hogy a megelégedés, béke és boldogság nem honol szivünkben, nem honol házainkban és áldás nem kisér nyilvános életünkben. Mi ennélfogva a teendő? Az, hogy meggondolván, miszerint már bölcs Salamon arra hiv fel szent igénkben: legyen szivetek tökéletes a mi Urunk Istenünkhöz, járván az ö végzéseiben és