A rozsnyói ágostai hitv. evang. egyház temploma 100 éves felszentelésének 1886-os emlékünnepe. Rozsnyó 1887.

A ROZSNYÓI ÁGOST. EVANG EGYHÁZ TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

13 itt 1711-ben február 13-án jezsuita fondorkodás a protestánsokat vallásgyakorlatuk szabadságától és templomaiktól megfosztotta, bár Lippay György idejében, hogy az úgynevezett nagytemplomot megtarthassák, a piaezon levő templomot kath. használatra saját költségükön a protestánsok állították ki. — Mint egykoron a zsidók a babyloni fogságban, ugy most apáink is 70 évig idegen helyen bujdostak oltárukkal, s fordultak előbb Bisztróra Draskóczy Sámuel egy telkére; utóbb Viardt tábornok és Palffy János teljhatalmú királyi biztos engedelméből, a váraljai utczában Miller György magán házánál május 13-ikától szept. 13-ig, tehát teljes 4 hónapig még itthon áhitatoskodtak, de a gyűlöletnek vakbuzgó uj hatalmaskodása azt is elliltotta tőlük, s ez időtől fogva a szomszéd Berzéte kiváltságos nemesi telkein talált üldözött egyházunk menedéket. Papjai pedig 1714-ig Rozsnyón laktak, de ez évben ők is kitiltattak a városból, sőt annyira vitte a sötét ármány a dolgot, hogy evang.. papnak a jezsuita atyák tudta és jóváhagyása nélkül a városban csak megjelenni is tilos volt. — Ök is hát — első Regis Márton Berzétére költöztek, s ott egyliázhiveikkel együtt majd egy, majd más uraságnak szabad belsőségén tartottak Isteni tiszteletet, előbb különvált-a, utóbb 1716-ban egy pap alatt magyar és német nyelven; s ugy találom, hogy 1737-ben Major Pál magyar, német és tót nyelven hirdette az evangyéliomot. A bujdosókat befogadta Várady Mihály, Szirmay és utóbb Máriássy Ferencz szabad belsősége. Buzgó lélek dicsőitette akkor Berzéte pártfogó nemeseit; védelem mellett a papoknak lakást és tartást is adtak, s midőn emiitett Máriássy Ferencz özvegyének Szontagli Susanna asszonyságnak, hogy tűz által vallott kárát némileg pótolja — a liáladatos egyház 50 pfrtot ajánlana: a nemes hölgy az adományt el nem fogadta, hanem az Isten dicsőségére és az egyház szükségeire visszaajánlotta. Buzgó lélek dicsőitette apáinkat is; állhatatosan tűrték az ezernemü apróbb faggatásokat, melyeket nem magyar törvény, de VI. Károly és Mária Terézia, vallásügyekben szűkkeblű kormánya intézett ellenök; eltűrték, ha lenézettek s mellőztettek, — el, ha gúny, néha bántalom kisérte a Berzétére zarándokoló hiveket, ha gúny fogadta a visszatérőket. Azonban derű következett a hosszú borura, midőn magasabb szellem s emberjogot méltányolni tudó nemesebb lélek dicsőitette a habsburgok trónját II. Józsefben. S ha hazánk politikai terén tett mtézkedéseiben a legjobb akaratnak tévedését látták is, de az,