A rozsnyói ágostai hitv. evang. egyház temploma 100 éves felszentelésének 1886-os emlékünnepe. Rozsnyó 1887.

A ROZSNYÓI ÁGOST. EVANG EGYHÁZ TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

14 hogy a röghöz kötött jobbágyság lánczait megoldotta, s az, hogy vallástürelmi nagy rendeletében saját ösztönéből millióknak viszszaadta elidegenithetlen természeti jogukat, visszaadta a magyarhoni protestánsoknak a szabadságot, mely őket törvényesen is illette: nemes lelkének oly gyöngyei, melyek dicső fényben fognak ragyogni, midőn elődei türelmetlensége fölött rosszalását fogja mondani ki a világosabb kornak elfogulatlan Ítélete. S a rozsnyói egyház buzgón használta az idők kedvezményét. Visszatért számkivetéséből Major Sámuel, az egyház lelkésze 17o3-ban s az alatt, mig ideiglenesen a berzéti utczában Leszinszkv Mihályné csűrében felkészült helyiségben — mint egykoron az első keresztyének, vallásos ihlettséggel szentesítve a helynek szegénységét — tartották isteni tisztelőtöket: minden akadályokat legyőzve, megfelelő telket vásárolva, munkával és áldozattal, akkor, midőn az egyház rendelkezésére nem állott több. mint 500 frt tőke, három rövid nyárnak lefolyása alatt 1784- -86-ig felépítették a templomot, mely tömérdek mennyiségű felajánlott építési szereken szekér- és kézimunkákon kivül 26.000 frt készpénzbe került. Atyáitok egy század előtt Adv. I. vasárnapján itt tartották a felszentelés! ünnepélyt. Ok nincsenek többé, — testök földben nyugszik, lelkök égben örvend: de áll a szent hajlék szilárd oszlopival és merész íveivel, mintegy hitbeli buzgóságuk megtestülése s áldozatkészségök maradandó dicső emléke! A kebelben tán viszhangzott még a háromnegyed százados templomszentelés ünnepének emeltebb hangulata, midőn égető szükséggé vált a főgymnasiumi épület teljes befejezése. A gymnasium igazgatóságának e tárgyban az 1862. évi februárhó 10-ikén beadott kérvényét az egyház, mint az épület tulajdonosa meleg részvéttel fogadta, s elhatározta, hogy azt, mit lelkesült apák buzgósága kezdett s folytatva kétharmadig kivitt, bár erőfeszítéssel is be fogja végezni, hogy a diszes templommal szemközt ne álljon, — mintegy szegénységi bizonyítványul, befejezetlen tanintézeti épületnek töredéke. És a nemzeti közoktatás ügyében megindított mozgalom, nem csak egyházunkban, — hol Sziklay Ede fő_ gymnasiumi felügyelő és Sárkány Károly 4—400 frttal nyitották meg a kegyes adakozások sorát és egyes nevezetes pénz és fuvarsegélylyel szívesen adóztak; de ennek körén tul is buzgó pártfogókra talált. Özv. gróf Nádasdy Tamásné 600 forint, Dobsina és Igló városai építkezési anyagban nevezetes segélyt nyújtottak, — Zsedényi Ede kerületi felügyelő e czélra gyűjtött 160 frtot küldött