A rozsnyói ágostai hitv. evang. egyház temploma 100 éves felszentelésének 1886-os emlékünnepe. Rozsnyó 1887.
A ROZSNYÓI ÁGOST. EVANG EGYHÁZ TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA
12 régi iratok, Gilch Mátyás, ki 1559-ben még Lucskán, 1565-ben Rozsnyón volt pap. Ez időtől fogva egész századon át, arany korát élte egyházunk, protestáns volt csaknem az egész város, s a gömöri fraternitas is oly számos, hogy egy biztosság kérelmére, melyben Rozsnyó papja Leonhard Márton is részt vett, Thurzo György nádortól 1610-ben jogot nyert magának superintendenst választani, — de nincs nyoma, hogy élt volna e joggal. De hazánk sorsában osztozott vallásunk is, ha a nemzet polgári szabadságával együtt, a protestáns egyház bántalmazott jogait is biztosítani látszottak Bocskay Istvánnak 1606-ik évi bécsi, Bethlen Gábornak 1621-ik évi nikolsburgi, I. Rákóczy Györgynek 1645-iki linczi békekötései; mégis, miután az 1648-ik évi westpháli béke után, Ausztria megmenekedett a 30 éves iszonyú háborúnak szorongatásaitól, különösen I. Leopold félszázados uralma alatt, mind hazánkra, mind egyházunkra a szenvedések gyásznapjai borultak. Érezte az idők súlyát helybeli egyházunk is. Az országtól még el sem ismerve, 1636-ban jezsuiták hozattak Rozsnyóra, s Lippay György esztergomi érsek erőszakoskodásaival Gömör ev. papjait, köztök a rozsnyóiakat jövedelmeiktől fosztogatta; 1671-ben Regius vagy Király Jakab magyar és Zarevuczius Pál német papot a tanítókkal együtt vad horvát csordák űzték el a városból s Regius a gyászoló hivek kíséretének a rudnai parton bucsu beszédet mondott Sámuel király amaz igéi felett: >Ha én az Ur előtt kedves leszek, engemet ismét haza hoz.« — Vissza is jött; de 1674-ben, midőn Wesselényi Ferencz nádor felfedezett összeesküvését a protestánsok elnyomására használta fel az ármány, mintha papjaik és tanítóik is részesei lettek volna: "Pozsonyba idéztetett, hol gyarló volt, hivataláról való lemondását alájegyezni. De Magyarország lázongott, a kuruczok és labanczok harcza folyt s az 1681-iki soproni országgyűlés után Rozsnyóra visszatérhetett Regius, de már 1687-ben Széchenyi György esztergomi érsek öt és Biernstein Menyhért német papot a tanítókkal együtt a várost elhagyni kényszeritette. Az elhagyott nyájnak 1705-ben II. Rákóczy Ferencz felkelése ismét pásztorokat adott; ezek sorában volt 1709-ben Sárossy János superintendens, szelid nemes lélek s az Urnák hü szolgája, kit az Isten, — hogy méltósága megaláztatásának fájdalmától megóvja — jókor magához hivott. — Mert miután Rákóczy ügye bukott,
