Dobronyovszky Károly: A péteri ev. egyház vázlatos története. Czegléd 1890.

II. RÉSZ. 1781-1822.=41 év.

II. RÉSZ. 1781-1822.=41 év. Alig tehát, hogy ezen örvendetes rendelvény köztudomásra jutott, a boldogult Bohus Dániel érdemteljes veje, a ki egyetlen leányát Katalint birta nőül — elhalt 1772. aug. 11-én — SzentMiklósi és Óvári Pongrácz Boldizsár,*) Liptó-Hont-Zólyom-PestPilis és Zsolt egyesült megyék főtáblabirója s ezen megyei utak s a Duna védgátak főigazgatója, akkoriban péteriek földes ura, több ev. egyházak alapitója, sok éveken át pest-békési egyesült esperesség jeles íeliigyelője, kinek vallásos buzgalma, az egyház iránti tántorithatlan szeretete s áldozat készsége örök emlékezetre méltóvá tette nevét nemcsak a péteri egyházban, ezen esperességben, de az egész magyar ev. egyház történetében is, azonnal tudatá a péteriekkel, hogy ezentúl naponta szabadon tartsanak nyilvános könyörgést, sőt ha vasár-, vagy ünnep napokban akadályozva lennének a szomszéd egyházakban való menetelben, gyülekezzenek egybe a község jegyzőjénél, ki egyszersmind tanitó is volt, Bukovinszky Dániel lakában, ott végezzék az isteni tiszteletet háboritlanúl. S igy harminczkét évi három hónapi keserves elnyomatásából az egyház 1781-ben nov. 11-én újra feléledt s annak száműzött szabadsága visszakerült. Mely örvendetes eseménynek emlékezetére Szentháromság XXlI-dik vasárnapján tartatott a hála ünnep Pongrácz Boldizsártól különösen ez alkalomra készített hála *) Második nejé özv. Földváry Miklósné Dacsó Apollónia volt.