Dobronyovszky Károly: A péteri ev. egyház vázlatos története. Czegléd 1890.

I. RÉSZ

- iá érzületben összetartani s megőrzeni, ki egyszersmint a halottakat szokta volt eltemetni, alkalmasint az üllői plébános engedelmével énekszóval, de mindig pap nélkül, mert az akkori bényei lelkész Herschel Mártonnak a funetiók körül itt semmi nyoma sem találtatik. Ezen szomorú helyzetre s állapotra még nyomasztóbb s aggasztóbb sors következett a péteri hivekre, Bolius Dániel 1758-ban decz. 6-án 44 éves korában bekövetkezett gyászos halála által, a kik egyetlen gyámolójnktól s legfőbb pártfogójoktól megfosztva lévén, kétségbe estek jövőjök felől. Mely sejtelmük nemsokára be is teljesedett/Mert alighogy a felejthetetlen — a fent nevezett földes urokat Bényén decz. 13-án eltemették — ott nyukszik áldott emlékezetű neje Iluszt Rebeka is — azonnal elkezdöttek az akkori váczi püspök insinuátiójára az inquisitiók — persecutiók Büth Kristóf jegyző, de kivált Herschel Márton bényei lelkész ellen, a ki az 1749-iki resolutió ellenére mégis átmerészelt járni Péteribe az Úri szentvacsorának kiszolgáltatása végett. Minek következtében a m. kir. helytartó tanács a sok huza-vona után 1762-diki január 16-án Littera B. nyomozó vizsgálatot rendelt el a helyszínén, melynek folytán 1763. aug. 4. Litt C., még a privát vallásos gyakorlat is végkép betiltatott; a bényei lelkész pedig fiscalis actióval büntettetett. Azonban a holtak eltakarítása magok által énekszóval, ha a stóla az üllei rom, catli. plébánusnak lefizettetett — megengedve lőn. Ugy látszott, hogy most már e sokat zaklatott s üldözött gyülekezetnek végórája bekövetkezett, holott még ezután 18 éveken át kelle megküzdeni mindazon előítéletekkel, balvéleményekkel, emberi gyarlóságokkal és ármányokkal, melyeket az előre kiszámított eszes ravaszság kigondolt s a gonosz vak-buzgóság teljesített, Mig nem 1780-ban Mária Therézia királynő halála után hazánkban kedvezőbb s örvendetesebb fordulatot vőnek a vallási ügyek dicső emlékezetű II-dik József császár 1781. okt. 21-én kiadott türelmi pátense által „Edietum tolerantiae", mely ha nem is állitá vissza az 1606. évi bécsi és az 1645. évi linczi békekötések szabadságait, de legalább az akkori ev. egyházak elviselhetetlen helyzetét enyhité.