Baldauf Gusztáv: A pécsi ág. hitv. ev. egyházközség története. Pécs 1926.

Áldozatkészség

— 38 kezzék a gyülekezetnek szükségleteiről. Karcagné Nádosy Katinka mennyegzője alkalmából az oltárkép javára eszközölt gyűjtéséről már megemlékeztünk. 1884-ben befizeti özvegy Nádosy Istvánné férjének a papi alapra hagyományozott 500 frtnyi összeget, 1901-ben Nádosy Kálmán a templom fennállásának 25 éves emlékére 500 koronás járadékkötvényt adományoz, amelynek kamatai a lelkésznek az esperességi gyűlésekre menési költségeinek fedezésére szolgálnak. Az alapokról és alapitványokról szabályszerű alapitólevelek állittattak ki és őriztetnek a gyülekezeti Wertheim kasszában. A nagyobb összegeket képező adományok mellett minden évről fel vannak jegyezve kisebb értékű, de ép oly becses adományok, amelyek a hiveknek a gyülekezet iránti ragaszkodásáról beszélnek. 1867-ben Valentin Károly, Bock Lajos, Dietz Dániel, Haffner Fülöp, Schmidt Károly a lelkésznek egy papi öltönyt adományoznak. 1902-ben Czilek Dorottya 6 magyar és 8 német énekeskönyvet adományoz templomi használatra. Neusidler Katalin egy nagypénteki és húsvéti oltárteritőt. A régi egyszerű keresztelési edények helyett ujak beszerzésére 1892-ben gyűjtés indittatott, amelyhez Bécsből is küldenek adományt: özv. Goldmann Károlyné sz. Trukker Katalin és Czilek Dorottya. Az uj keresztelési edényekhez, amelyeket 47 írtért vettek, Klein Ádám megfelelő tartályt, szekrénykét készitett. Futász János a káplánszoba részére diszes faliórát adományoz. Állandó gyámolitója a gyülekezetünknek az áldott Gusztáv Adolf egylet, amely 1866—1906-ig évről-évre küldi szives adományait és jótékony segélyezésével örök hálára kötelezte gyülekezetünket. Hasonlóképen nagymérvű támogatásban részesitette a gyülekezetet az egyetemes magyarhoni gyámintézet is. De jóleső megnyugvással állapitható meg, hogy saját hiveink mellett nem egy másvallásu felebarátunk is felkarolta gyülekezetünket jószivü áldozatával. Özv. Jancsó Emilia 25 frtot hagyományoz, özv. Haberényi Gusztávné önként vállalta férje után az ev. egyházi teher viselését, úgyszintén Emik Mártonné örökösei is. A gyülekezetnek anyagiakban nagy támasza volt alakulásától kezdve a Dunagőzhajózási Bányatársulat. E társulattól évi szubvencióban részesült, amelyért a gyülekezet évről-évre beterjesztette kérelmét. Eleinte évi 50 frt volt az évi adomány, 1871-ben évi 100 frtra emeli a társaság ezt a járandóságot azzal a feltétellel, hogy ennek ellenében az ev. bányatisztek és mun-