Baldauf Gusztáv: A pécsi ág. hitv. ev. egyházközség története. Pécs 1926.

A református egyházzal való viszonya

- 39 kások egyházi adóval nem terhelhetők, kivévén a külön papi szolgálat teljesítéséért stóla cimén. Később a funkciókért járó dijakat a társasági „Bruderlade" (társláda) fizeti. 1903-tól fogva a Társaság a lelkésznek külön még évi 100 — 100 frtot engedélyez. De maga a gyülekezet is gyakorol jótékonyságot. 1903 márc. 29-én megalakítja a helyi gyámintézetet. Ennek jövedelmét képezi: a templomban „egyet. egyh. gyámintézet" feliratot viselő gyüjtőperselyek tartalma — az évenkénti gyűjtések — és a reformációi emlékünnepi offertorium. A gyámintézet első évi jövedelme 7'82 kor. volt. Az egyet, gyámintézet alapszabályai értelmében a helyi gyámintézetnek szabad rendelkezésére álló "i-ed rész jövedelméből segélyezi a gyülekezet iskolás növendékeit tankönyvekkel, a konfirmandusokat megajándékozza kis Újszövetségekkel, juttat más ev. intézményeknek, intézeteknek, igy a soproni ev. tanitóképzőintézetnek, a némethoni Gusztáv Adolf Egyletnek segélyeket. Ha nem rendszeresen — bizonnyal nem a jóakarat hiánya, mint inkább szegénysége miatt — de ismételten kiterjeszti gondját a gyülekezet szegényeire is. Több ízben rendez karácsonyi gyűjtéseket és felruházza a szegény gyermekeket. Hazafias célokra is áldoz. 1915-ben a harcba induló VI. gyalogezrednek zászlót ajándékoz. Gyűjtést indít a háborúban elpusztult kárpáti falvak ujraépithetése javára. Felajánlja hadi célokra két harangját és jegyez alapjaiból hadikölcsönöket. A református egyházzal való viszonya. Kevéssel azután, hogy a lutheri szellemben működő reformátorok megegyengették Baranyában az evangélium útját, hamarosan elterjedt a kálvini reformáció is. A török hódoltság nem gátolta a protestáns egyházi élet megnyilvánulását ugy, hogy Délbaranyában annyira megerősödhettek a reformátusok, hogy itt a reformáció kezdetétől fogva fenntarthatták gyülekezeteiket. Pécsről azonban a visszakerült s újra elhatalmasodott római püspökség az evangélikusokkal együtt igen rövidesen kiszorította a reformátusokat is. Csak a mult, XIX. század közepe táján kezdenek lassacskán visszaszállingózni és újból megtelepedni a vármegye központján. A közös alapból fakadt, közös múlttal biró evangéliomi hiten levőknek közös érdekei kívánatossá tették mindkét részről, hogy egymást támogatva igyekez-