Molnár Imre: Az orosházi evang. egyház rövid története. Orosháza 1930.

Második rész. Az orosházi ág. hitv. evang. keresztyén egyházközség rövid története. - 3. A község és egyház megszilárdulása

26 hetnek templomaik és iskoláik. Ezért a többi községben sorra elfoglalták az evangélikusok templomait és iskoláit. Lelkészeiket és tanítóikat elűzték és a védtelen lakosságot mindenáron át akarták téríteni a r. k. vallásra. Ezt akarták tenni az orosháziakkal is Őseink hitbuzgóságán, Harrukkkern bölcseségén és vármegyénk okos előrelátásán azonban megtört minden támadás. Tanultak a Zombán szerzett keserves tapasztalatokból. Ezért Harrukkern hozzájárulásával abban állapodtak meg, hogy csakis evangélikus vallású települőket vesznek be maguk közé mindaddig, míg az evangélikusok is mindenütt szabadon nem gyakorolhatják vallásukat. Ezt a megállapodást a »benépesítő« hajtotta végre, akit maguk közül választottak. A benépesítő bejárta a magyarlakta vidékeket és az ajánlkozók közül kiválogatta a megfelelőnek talált evangélikus családokat és azokat Orosházára vezérelte. Orosházán tehát a község és az evangélikus egyház valósággal egy test és lélek volt kezdettől fogva. A községi elöljáróság állapította meg a lelkészek és tanítók hiványait, kiknek javadalmazására a földesúr ajándékozott elegendő földet. Az egyház kiadásait a község fedezte. A községi elöljáróság intézte nagyon sokáig az egyház egyéb ügyeit is. Viszont a község hirdetéseit 1856-ig az evangélikus templomban olvasták fel. Az egyháztanács pedig mindig a község tanácstermében tartotta gyűléseit egészen 1862-ig. De a község és az evangélikus egyház elöljárói még ezután is közös erővel, vállt vállhoz vetve fáradoztak a község és az egyház felvirágoztatásán. fei. ÄfcSsito .