Molnár Imre: Az orosházi evang. egyház rövid története. Orosháza 1930.

Második rész. Az orosházi ág. hitv. evang. keresztyén egyházközség rövid története. - 3. A község és egyház megszilárdulása

27 Mégpedig nemcsak anyagi, hanem erkölcsi tekintetben is. A mély vallásosság, a tiszta erkölcs és az evangélikus öntudat szétválaszthatatlanul egyesült az egyház és a község érdekében a páratlan szorgalommal, a józan mértékletességgel és az okos takarékossággal. Ezért a jó Isten ki is árasztotta bő áldását mind az egyházra, mind a községre. Gyarapodott mind a kettő számban is, erőben is. 1782-ben például már 620 evangélikus családi ház volt Orosházán és már két evangélikus lelkésze volt a 3500 lelket számláló egyháznak. A felszaporodott jegyzői teendők megfelelő elvégzésére pedig 1787-ben már második jegyzőt is kellett választani. 1827-ben már 2063 lakóháza és 10.000 lakosa volt községünknek. Ma a lakóházak száma 5712, a lakosoké 25.000. A község és egyház növekedésével együtt nőtt a magyarság ereje is. 1744-ben még mint magányos sziget a tengerben, úgy állott a kis orosházi magyar gyarmat a békésmegyei tót, német és oláh telepesek között. Idővel azonban annyira megszaporodott a lakosság, hogy az aránylag kis határban (20.357 katasztrális hold) földmívelésből nem tudott megélni. Ezért a tőszomszédságban számos új községet alapított. A távolabb fekvő községekbe pedig népes rajokat bocsátott ki. így pl. egészben vagy részben Orosháza lakosságának fölöslegéből került ki Pusztaföldvár, Szentetornya, Nagyszénás, Csorvás, Gádoros, Gyopárhalma és Fazekasvarsánd népessége. Mintegy negyven évvel ezelőtt pedig számos család költözött Arad, Bihar és Szolnok vármegyékbe. És mégis rohamosan növekedett maga az anyaközség is, az