Mesterházy Sándor: A nemes–pátrói ágostai hitvallású evangélikus keresztyén egyházközség története. Csurgó 1903.
IV. A gyülekezet a legnagyobb veszélyben
— 22 — tiltások után ezen mostani Oratóriumban találtattak mi okra való nézve voltak ott, s micsoda kötelességet vittek végben bennek az Mesterek ? 4. Mondja meg továb is a Tanú, hogy ha jártok é más helységekbül ide az Nemes-Pátrói helség Oratóriumában Isteni szolgálatokat tenni, avagy tsak magok a falubeliek jártak, Miulta egyedül tsak magok vannak az Mesterek ? Bi) Érdekes a 14 tanúnak, kik közül heten 90 — 103 évesek voltak, — vallomása, de e vallomások közlése e kis munka keretén kivül esik, lévén e tanúvallomásokat magában foglaló jegyzőkönyv három és fél iv. Csak annyit tartok szükségesnek megemlíteni, hogy a tanuk közül egy sem vallott az itteni evangélikusok ellen, sőt mindannyian még a róm. kath. tanuk is bátran vallották, hogy örömmel jártak a pátrói lutheránus orátoriumba, imaházba isteniszolgálatra. Elképzelhető, hogy mennyi izgalmat állottak ki a szegény ősök e vizsgálat ideje alatt és mekkora aggodalom és reménnyel néztek a vizsgálat eredménye elé. — Oh mint várták, hogy templomuk ajtaja ismét megnyílik előttük és ők újra zenghetik abban a győződelmi éneket: „Erős várunk nekünk az Isten" és hallgathatják Isten igéjét, melyről szól az Üdvözítő ígérete: „Boldogok, akik hallgatják az Istennek beszédét és megtartják azt." (Luk. 11. 28) Pedig mily közel állottak szegények ahhoz, hogy, templomuk örökre zárva marad előttük és át lesz az adva a r. katholikusoknak. De a veszélynek idején az Ur közel volt hozzájuk szabaditásával. Mikor az üldöztetésnek éjszakája már már egészen korom sötétté válott felettük, akkor a láthatáron kezdett a vallásszabadságnak hajnala is derengeni. — A nevezett helytartósági kiküldött még jó formán fel sem terjeszthette az illető hatósághoz az általa teljesített vizsgálatról felvett jegyzőkönyvet, megjelent 1781. okt. 25-én Il-ik József császár türelmi parancsa, mely a protestánsoknak, — sok megszorítással ugyan, — vallásszabadságot enged biztosit. Meg1) Jegyzőkönyv a gyül. levéltár 2 sz. a.
