Mesterházy Sándor: A nemes–pátrói ágostai hitvallású evangélikus keresztyén egyházközség története. Csurgó 1903.

II. Az első nyomok

— 11 — II. Az első n\?omol<. Az eddig modottak után most már azt szeretnők tudni, hogy mikor lettek a nemes-pátróiak az ágostai hitvallású evangelikus egyháznak tagjaivá. Szeretnők ismerni ama férfiak nevét, kik itt prédikálni kezdették a Krisztusnak megtisztított tudományát, az evangeliomot, mely rIstennek hatalma minden hívőnek üdvösségére". (Róm. 1. 16). Szeretnők látni: hogyan gyülekezik itt a nép az Isten igéjének hallgatására, hogyan lelkesül fel a reformáczió, a hitjavitás tanai iránt, hogyan indul el, hogy most már az evangelikus egyház kebelében, az evangeliomnak vezetése mellett, keresse földi boldogságát és mennyei üdvösségét. De, — nagy sajnálatunkra, — a fátyol, melyet az egymás után eltűnt évek szőttek a múltra, nem engedi látnunk, mint alakult meg a n2mes pátrói ág. hitv. ev. gyülekezet. Irataink, melyek levéltárunkban megőrizve lettek, későbbi korból valók; fénysugaruk hát nem tud elhatolni a gyülekezet bölcsőjéhez. Annyit azonban a reánk maradt Írásokból is következtethetünk, hogy az itteni evangelikus gyülekezet valószínűleg már a reformáczió hajnalán megalakult. A reformácziónak lelkes hirdetői ugyanis már korán megjelentek itt a Dráva-mentén is és itt több gyülekezetet alapítottak. Ugy véljük hát, hogy a nemespátróiak is megragadva a kedvező alkalmat, hamar megértették, miszerint az ág. hitv. evang. egyházban inkább kereshetik Istennek országát és annak igazságát, jobban munkálhatják boldogságukat és üdvösségüket. Azért siettek együttesen felvenni az evangelikus hitet, megalakítani itt az ág. hitv. evang. gyülekezetet. És erre annyival inkább indíttatva érezhették magukat, mert a török sok plébániát elpusztított, juttatván ez által a népet a teljes lelki gondozatlanságnak állapotába. Ott a sághi-puszta határában a „szent-egyházidülő" tetején van egy rom, jobban mondva téglahalmaz.