Rimár Jenő: A nagyszentmiklósi ágost. hitv. evang. gyülekezet templomának felavatási ünnepe 1913. Nagyszentmiklós 1914.

I. Ünnepi beszédek és imák

5 akadályokat senki sem gördített. — Sőt a földesuraság telket is adott e célra, mig a róm. kath. püspök — kinek az Időben hatalmában állott idegen egyház léte vagy nem léte felett dönteni — az egyház önállósítása ellen, a Tek. Vármegye pedig az iskola és imaház épitése ellen semminemű kifogást nem emeltek. Utóbbi azon érdekes megjegyzésével indokolja ezt a kiküldött bizottság eljárása után, hogy, tekintélyes összeget adtak össze az egyháztagok „anélkül, hogy valaki magát gyengítette volna." A felekezeti türelemnek, elfogulatlanságnak, sőt áldozatkészségnek nemes jelét adta a kiküldött vmegyei bizottság, amidőn hivatalos működésében eljárva, Pészaki Bajzát József táblabíró kezdeményezésére az építendő iskola és imaház javára 35-en 312 frtot adtak adományul. E nemes cselekedet még inkább felbuzditotta eleinket. Újból megindult az ajánlattevés pénzben és kézi vagy fuvari munka és anyagszolgáltatásban. Ez történt ISI 4 február 28-án. — Kitavaszodva megkezdték az építést, mely 4300 frtba került, a nagymérvű természetbeli szolgálmányon kivül, melyet a gyülekezeti tagok eszközöltek. 1815 junius 18-án történt az ünnepélyes felavatás, melyen a méltóságos grófi család nő tagjai, számosan a vmegyei rendek közül, az urad. tisztikar és „minden hiten és rangon levők közül sokan résztvettek." 1815-ben még csak tanítója van az ifjú gyülekezetnek, 1821-ben levitatanitót választ Bierbrunner János személyében, ki 1826-ban rendes lelkésszé lesz. — Egy ideig külön tanítót is képesek fenntartani, a megszaporodott hivek uj templom építését is tervezgetik . . . Ám az örvendetes fejlődés eddig sem volt akadályok nélküli, most nagyobbak merültek fel, mik bénulást okoztak. A felekezeti türelmet néha harc váltotta fel.