Rimár Jenő: A nagyszentmiklósi ágost. hitv. evang. gyülekezet templomának felavatási ünnepe 1913. Nagyszentmiklós 1914.

I. Ünnepi beszédek és imák

6 így megtörtént, hogy lelkészünk saját hívünket nem temethette, esketésük elé akadályokat gördítettek. 183U ben járványos betegség ragadta el legjobbjainkat. A 48-as időkből feljegyzéseket nem találunk. Jó ideig gyűléseket sem tarthattunk. A megváltozott idők mind mostohábban bántak híveinkkel. Kegyes óhajtás maradt a templom építése. — Hála, hogy a mostoha viszonyok között nagyobb visszafejlődés nem történt, sőt szép költséggel három harangot szerzett be az egyház, haranglábat építtetett, melyhez az anyagot nagy mértékben ugyancsak a kegyelmes grófi család ajándékozta, majd egy magasabb iskolatermet is építtetett. Az egyház iskoláját valláskülömbség nélkül számosan és szívesen látogatták. Egyházunk egy csepp a nagy tengerben, s hogy mindezideig fennállhatott, onnét van, hogy „Isten nékünk oltalmunk és erősségünk" volt. Igen, mert a maga erejéből az ujabb századot meg nem érhette volna, ha a felsegélő szeretetben állandóan nem lett volna része. A németországi Gusztáv Adolf egyletnek, hazai gyámintézetünknek s általában evang. egyházi felsőségünk állandó gyámoltja volt ez egyház. Így volt képes evangélikusaink és a hozzánk hosszú ideig csatlakozott reform. testvérek lelkiszükségleteit kielégíteni. Méltán vehetjük ajakainkra a zsoltárköltő mondását: Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segitség a nyomorúságban ! . . . Áldjad én lelkem az Urat és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről! E régi imaháztól egyúttal a reménység jegyében veszünk bucsut. Talán megfogyva, mégis él és fennáll nagyszentmiklósi ev. egyházunk s aki eddig minden szegény-