Farkas Mihály: A nagy-geresdi ágost. hitv. evang. gyülekezet története. Sopron 1895.

II. Nemes-Ládony

8 Iák, egyházjavak elvevése; a nép fanatikus üldöztetése s katonák által, fegyverrel eszközölt erőszakos térítése. — Nemes-Ládony azonban s valószínű Nagy-Geresd is, mint nemesi birtokosság, ugy látszik meg lett kiméivé a fegyveres beavatkozásoktól; a lentebb közlött okmány legalább azt látszik bizonyítani, hogy vallásgyakorlatukat s templomukat, e gyászos időszak alatt is sikerült megtartaniok. A hivatkozott okmány nem egyéb, mint egy bizonyítvány, melyet Ns.-Ládony egyik volt lelkésze (az aláírás hiányzik) állított ki; — jóval később ugyan (1721), — de mivel abban 1680-ra történik hivatkozás, czélszerübbnek véltük e helyen közölni. Az eredeti kézirat szövege így szól: „En alább irt recognoscalom praesentibus hogy is jó keresztény Lölköm isméreti szerint vallom az levelemben, hogy ennek előtte 1680-ik esztendővel vüttenek engemet Nemes-Ládonyiak a Nemes-Ládonyi Eclesiában ordinalis Prédikátornak S ott azt is de még annak előttö is sok esztendőkkel szabad bíráson volt Nemes-Ládonyi Uraimnak magok temploma is. Vallásoknak Exercitiumja mivel azon 1680-ik esztendő előtt három esztendővel Schola mesterünk is volt a NemesLádonyi Uraimiek között S annak előttö is in Libero Religionis Suae (vallásuk szabad gyakorlatában) voltak ő kegyelmek S arra is emlékezem hogy engemet fölül meg irt Nemes-Ládonyi Uraimnak Gyarmati János . . . (hiányzik a papir) Parocbiája eligett volt szegény idvezült Ipam Uraimnak Néhai N. Péterfi Istvanal kölöt Laknom Meilyrül adom ezen Recognititatotumot Act. Ostffy Asszony die 10 Marty 721 f esztendeig az után Berekalatt Molnár András ur kis házában Laktam esztendeig mellyet is az Eclesia arendált meg öreg Istvanyi Mihály eő kegyelmitül." Ezen bizonyítványt tehát kétségtelenül egy lelkész irta, kit a nemes-ládonyi gyülekezet 1680-ban rendes lelkészéül hozott. Tanúskodása szerint bízvást feltehetjük, mennyiben 1680 előtt sok esztendőkről beszél, — hogy Ns.-Ládonyban, az egyházi élet folytonossága, 1638-tól fogva is meg volt 1680-ig. Ő maga is legalább két évet (1680—81) töltött ott, mint lelkész, beleszámítva azt, midőn a lelkészlak leégése után, egy évig Berekalatt lakott, — habár itt az időpontot szorosan meghatározni nem lehet. Hogy a bizonyítvány irója aztán ugy kényszerült-e elhagyni a gyülekezetet, vagy önkényt költözött át O.-Asszonyfára, minderről az okmány világos tájékozást szintén nem nyújt. Azonban e hézagot teljesen betöltik a később közlendő okmányok adatai, melyeknek alapján egyelőre annyit jelezhetünk, hogy a nemesládonyi gyülekezet az 1681-iki soproni országgyűlés után is fen állt és saját templommal birt, — daczára az országgyűlés által Sopronmegyében kijelelt nemeskéri és vadosfai két artikularis templomnak.