Farkas Mihály: A nagy-geresdi ágost. hitv. evang. gyülekezet története. Sopron 1895.
XI. Lelkészek
41 a következőket írja: „Miután T. T. Pálfy József eddigi lelkész ur, itteni • hivatalát az elébb elmúlt 1853-ik esztendei deczember második felében a Sopron városi egyházgyülekezetnél és lyceumban viselendő magyarlelkészi és tanári hivatallal cserélte fel: az árván maradt N. geresdi evangelikus Gyülekezet l*56iki május 11-kéig, tehát harmadfél esztendeig hordozta a pásztor nélkül volt nyájnak viszontagságait. Ezen önként vállalt bajai következendő történettel állanak összefüggésben. Ilaubner Máté, a Nagy Győr városi ev. gyülekezet lelkésze és a dunántuli evang. Egyházkerület Superintendense, egy pásztor levele miatt, melyet az 1K48 iki szerencsétlen zavarok között bocsátott ki, február 14-én 1H4D. Pozsonyban, katonai hadbíróság által, mint lázitó, hat esztendei várfogságra Ítéltetett el. A kufsteini várban töltött másodfél év után 18. r)0-ben julius vége felé amnestáltatott ugyan, de mindammellett, hogy katonás hadbírói hivatalaitól meg nem fosztották, visszajötte után azoktól mégis eltávolítva tartatott policziai fölvigyázás alatt Sopronban, még az ítéletben kimondott hat évek régen elmulta után is. — A Nagy-Geresdi hívek, t. Pálfy József ur eltávozása után, megszánván szenvedő Superintendensőket, egyakarattal elválasztották lelkipásztoroknak és példás kitüréssel bevárták a kormánynak harmadfél évig késedelmeskedett engedelmét, mely vég're be is következett oly formán, hogy május 11-én 1856. Pünköst vasárnapján a Nagy-Geresdi lelki nyáj és uj pásztora, Istennek szent lelkétől meghatva ülheté meg összeköttetésének örömünnepét. Az igy jött hosszú interregnum idején át az egyházi eljárásokról föltalálhatott jegyzetekből egészíttettek ki a lehető pontossággal mind a jelen keresztségi, mind a házasultakat és" meghalálozottokat illető egyéb anyakönyvek is. Haubner Máté s. k. mint a n. gere»di ev. gyülekezet lelkipásztora. 1860-ik évi junius első napján a Kőszeg városában tartott egyházke rületi gyűlésben Superintendensi tisztembe visszatétettem. u Haubner Máté s. k. Midőn a gyülekezet e visszahelyeztetésről értesült, lelkesült örömének az által adott kifejezést, hogy az ünnepelt főpásztort a junius 3-án tartott Conventbe küldöttség által meghívta. Midőn Haubner, harangzugás közt, a templomban megjelent, Patthy István, a gyülekezet nevében meleg hangú beszédben üdvözölte. Majd, a főpásztor meghatott köszönete után, az egész gyűlés lelkesülten elzengte az ős protestáns éneket: „Erős várunk nekünk az Isten". A főpásztor ezután még csak rövid ideig, 1861. ápril 14-ig folytatta itt áldásteljes működését, a midőn a gyülekezettől szívélyesen elbúcsúzván, elfoglalta előbbi helyét, a Nagy-Győr városi gyülekezetben. Utóda lett:
