Farkas Mihály: A nagy-geresdi ágost. hitv. evang. gyülekezet története. Sopron 1895.

XII. Tanítók

42 9. Trsztyenszky Gyula, előbb bőnyi, majd szendi lelkész. Hivatalát Geresden 1861. junius 24-én foglalta el. Kitűnő szónok s jeles egyházi iró volt. Egyes nyomtatásban megjelent beszédeit, a szónoki irály művészi kezelése jellemzi, melyhez a Gondviselés által jeles ékesszólással is megáldatván, szónoki szereplése, kortársai emlékezetében soká élni fog. 1863-ban az egyházmegye bizalma az esperesi hivatallal tisztelte meg; majd az egyházkerületi aljegyzőség töltetett be vele. Gyülekezetében szép lendületet adott a népnevelésnek s megalapitá 1863. február 15-én a jótékony „Nőegyletet", mely tovább tiz évnél folytatta áldásos működését. A jeles lelkész azonban korán el kezdett betegeskedni; gyógyithatlan kórbántalmai végre, a férfikor java idejében, 50 éves korában sirba vitték a gyülekezet méltó fájdalmára. Meghalt 1884. julius 7-én, s híveinek átalános gyásza közt eltemettetett a nagy-geresdi sírkertbe julius 10-én. Vele, az első század lelkészeinek díszes sora be van fejezve. Az utolsó abban a hónapban halt el, melyben a templom, pár hétre rá, betöltötte felszenteltetésének első százados évfordulóját 1884. julius 25. Már készült is a nagy szónok a kegyeletes ünnepélyhez, melyet ékes szólásával bizonynyal felejthetetlenné teendett volna; — de a Gondviselés hivta s ő az ünnepi szót gyengébb ajaknak adta át. XII. Tanítók. A hol templom épül, ott a protestáns szellem megköveteli az iskolát is. A prot. egyházi élet csak akkor teljes, ha e kettő karöltve működik. A felvilágosodás fáklyáját az iskola gyújtja meg, a templom ápolja, emeli magasabbra. — A geresdi uj gyülekezet, hiven az ősök szelleméhez, temploma mellett, azzal együtt megépité iskoláját is; a lelkészek mellett meghívta tanítóit is. A gyülekezet első tanítója : 1. Gáncs József volt. A bizalom a soproni főiskolában kereste fel, honnan 1783. szent Háromság vasárnapján foglalta el hivatalát, beigtatva Perlaky Gábor superintendens által. Hivatalát 1786. oktober haváig viselte itt; a midőn a farádi gyülekezet lelkészévé avattatott fel. — De mielőtt eltávozott volna, utódjául Sopronból maga hozza le: 2. Kovács Pétert 1786. november 1-én; ki azonban rovott élete miatt, Hrabovszky Sámuel superintendens intézkedése folytán, 1789. május 15-én a gyülekezetből távozni kényszerült. Eltávozása után: 3. Molnár Jánost hozták le, mindjárt harmadnap, május 17-én, a soproni főiskolából, ki két évvel előbb, a simonyi gyülekezetben, hasonló minőségben már működött, de tanulmányai folytatása végett