Farkas Mihály: A nagy-geresdi ágost. hitv. evang. gyülekezet története. Sopron 1895.
V. A gyülekezetek megsemmisítése
22 kivágták és azon bujtattak be egy embert*) Templomunkban, és avval nyittatták meg a templom ajtaját, és ugy mentek be, kijővén a templombul, reteszt csináltattak a lakatossal az ajtóra és lakatot csaptak reája. — 7. Tudja-e azt is a tanú, hogy midőn Mátéfi plébanus Geresden volt és fáránkban religíónkon való preceptort nem hagyott tartani a gyermekeink tanítására, kiűzte és fogással intette. 8., Tudja-e azt is, hogy midőn ezen pleb. Matéfi István egy szegény özvegy asszony religionkon levő meghalt és nem hagyta a cintoriumban temettetni sem pedig harangoztatni, hanem kénytelenittettünk a mezőre temetnünk. — 12., Tudja-e azt is, hogy a régi eleinknek templomunkban betétetett zászlóikat sokszor megirt Mátéfi István pap, mesterivel együtt a fölcsinált helyekről leszedték és nem tudjuk hová tették, a mely vasak tartották azon zászlókat azt is leszedték és elpazarlották." Az 1721-ben elrendelt vizsgálatnak szintén az tétetett első sorban feladatává, hogy azt a folytonosan vitatott kérdést, mely szerint: a geresdi s ládonyi templomok, az 1681. orsz. gyül. idejekor a katholikusok-, vagy podig az evangélikusok birtokában voltak-e? — világosan felderítse s ez ügyben határozott feleletet adjon. A panaszló gyülekezeteknek tehát ezúttal is oda irányult minden törekvése, hogy a Felség elmarasztaló ítéletének indokaival szemben, épen az ellenkező tényállást bizonyítsák be. — melyre eleitől fogva is alapították reményeiket. Ez magyarázza meg, hogy: 1., Geresd az 1714 apr. 30-án felvett egyházlátogatási jegyzőkönyvet, melyben „sok évekre" történik hivatkozás, hiteles másolatban most veszi ki; 2., Ns.-Ládony, egy volt lelkésze által most bizonyittatja írásban, hogy 1680-ban hozta meg őt rendes lelkészéül: 3., az 1716 szept. 13. Berekalatt felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvet is most hitelesíttetik, hogy az abban foglalt rendkívül fontos s előnyös vallomásokra hivatkozhassanak. —Az ekként összegyűjtött adatok alapján, melyeket a folyamatban levő vizsgálat, minden valószinüség szerint, még gyarapított, remélték, hogy igazságos ügyök előbb-utóbb kedvező megoldást nyerend s ők, templomaik birtokába ismét visszahelyeztetnek. Azonban reményeikben ezúttal is végkép csalódniok kellett. V. A gyülekezetek megsemmisítése. A „Pesti-Bizottmány", mely elé Nagy-Geresd s Ns.-Ládony ügye is terjesztve volt, több évi kelletlen huza-vona után 1730-ban befejezte működését. A munkálat a király elé terjesztetett, ki 1731-ben, egészen váratlanul, egy rendeletet bocsátott ki, mely egy tollvonással ismét megsemmisítette a protestánsoknak minden reményeit. A „Károly-féle rendelet", tekintet nélkül hagyva egészen a „Pesti-Bizottmány" munkálatait, ismét csak az artikuláris helyeken engedett a prot. lelkészeknek A most is élő szájhagyomány szerint Lankovics nevezetűt.
