Farkas Mihály: A nagy-geresdi ágost. hitv. evang. gyülekezet története. Sopron 1895.

VI. A József-féle türelmi rendelet

23 hivatalos funktiókat teljesíteni; a nem-artikuláris helyeken a házi istenitisztelet s a szt. könyvek használata nem tiltatott ugyan, hanem ahoz idegeneknek nem volt szabad bocsáttatniok; — az ily helyeken lakó protestánsok, egyházi dolgokban, a kath. papokhoz utasíttattak. Ezen rendelettel a magyarhoni prot. egyház, mint szervezett erkölcsi testület, meg lön semmisítve. — S annak két igénytelen tagja : a nagy-geresdi- s ns. ládonyi gyülekezet, szintén osztozott a szomorú sorsban. — A templomaitól, nyilvános vallásgyakorlatától megfosztott, s ekkép teljesen megsemmisített két gyülekezet-, valamint az egész „Répcze-mellék" szétszórt evang. lakossága, ez időtől fogva az artikuláris nemeskéri templomra lett utalva. Hitbuzgó őseleink el is jártak hosszú évtizedeken át, sokszor erdőkön keresztül, rejtett utakon, isteni tiszteletre a nemes-kéri templomba. A türelmetlen, fanatizált kath. lakosság még e csekély szabadságukat is sokszor kíméletlen bántalmakkal keserítette meg. S e szomorú időkkel a nagy-geresdi s ns. ládonyi régi evang. gyülekezetek története be van fejezve. Levéltárunk egyetlen adatot se mutat fel, mely gyanítanunk engedné, hogy a két gyülekezet az 1721—1782 ig terjedő Gl évben valamely irányban életjelt adott volna magáról. Fájdalmas lemondással adták meg magukat szomorú sorsuknak, jobb időktől várva a hitszabadság fellegboritotta napjának feklerülését. VI. A József-féle türelmi rendelet. Végre több mint két százados szenvedés után, a jobb idők várvavárt hajnala derengni kezdett. A széles műveltségű s felvilágosult szellemű II. József, dicsőséges országlását azon nemes ténynyel kezdte meg, hogy 1781 okt. 25-én kiadta „Türelmi parancsát", mely által az elnyomott prot. vallás százados rablánczait nemes részvéttol feloldozá. Megengedte, hogy a protestánsok mindenütt, hol legalább száz család létezik, melyek lelkészt és tanítót tartani képesek,- építhetnek imaházat, (torony s harangok nélkül), iskolát; hívhatnak lelkészt, tanítót, s tarthatnak nyilvános isteni tiszteletet. S a szokatlan kegyelmes hangokra a magyarhoni prot. egyház, mely százados sebeiben már—már a végmegsemmisüléshez állt közel, egyszerre ébredezni kezdett. Széles Magyarországban, mint egy varázsütésre, felébredtek sírjaikból a megsemmisített prot. gyülekezetek, s a felszabadult prot. hitszabadság egymással kelté versenyre a vallásukért lángoló kebleket a nemes áldozatkészség gyakorlásában. Uj templomok iskolák emelkedtek országszerte a semmiből; lelkészek, tanítók kezdtek megszólalni a megépült szószékek magaslatain, felmutatva a rég rejtegetett evangéliomot; hirdetve az Ur kegyelmét, ki szabaditásával közel van az őtet félőkhez mindig.