Baráth József: A mérgesi ágostai hitvallású evang. egyházközség 300 éves története. Győr 1934.

BEVEZETÉS.

BEVEZETÉS. A mérgesi ág. hitv. evang. gyülekezet 1934. évi május 23.-án lesz 300 éves; megbízható adatok bizonysága szerint 1634 május 23.-án hívta meg első lelkészét, Vadinyi Andrást. Nagy és nevezetes esemény ez gyülekezetünk életében, ezért lázas buzgalommal készül a község apraja nagyja a nagy jubileumi ünnepre. Hogy a jubileummal maradandó emléke is legyen, jelen kis füzetkében megírtam a gyülekezet 300 éves, érdekes és változatos történetét, amelyhez hosszú utánjárással, rengeteg forrásmunkát, kéziratot, jegyzökönyvet és feljegyzést tudtam összegyűjteni, úgyhogy az adatok helyességéért felelősséget vállalhatok. Sajnos, e füzet terjedelmének korlátolt volta nem engedi, hogy mindenről oly bőven szóljak, amint erre forrásmunkáim lehetőséget adnának; meg kell elégednem vázlatos ismertetéssel s a jellemzőbb s érdekesebb adatok közlésével; különösen az utolsó évszázadról szólok röviden. De azt hiszem, így is sikerül valamennyire hü képet nyújtanom Mérges eseményekben gazdag múltjáról. E helyütt mondok hálás köszönetet kedves, volt tanáromnak, D. Payr Sándor professzor urnák, akinek egyháztörténeti munkáiban igen sok adatot találtam s aki kérésemre a legnagyobb szívességgel bocsátott rendelkezésemre egész csomó fontos adatot. Ugyancsak hálás köszönetet mondok Horváth Miklós győri gyül. pénztáros, volt városi levéltáros úrnak, aki igen fontos kath. egyházlátogatási jegyzökönyveket, káptalani feljegyzéseket s tanúkihallgatási jegyzökönyveket másolt és fordított részemre az 1698— 1748. évekből. Ezek nélkül igen hiányos lett volna munkám. Sok adatot találtam Györmegye különféle monográfiáiban, a győri esperesség két hatalmas kötetnyi régi jegyzökönyvében, de különösen Turchányi János volt lelkészünk terjedelmes s gondos feljegyzéseiben. Az 1787. évtől kezdve pedig a gyülekezeti levéltárban minden adatot megtaláltam, kár, hogy ezeknek csak egy kis töredékét tudom közölni. Végül pedig szerény kis munkámat egyházunk közönségének meleg érdeklődésébe ajánlva azzal az óhajtással bocsátom útjára: szerezzen annyi lelki örömöt annak az olvasása, amennyit nekem szerzett a megírása.