Baráth József: A mérgesi ágostai hitvallású evang. egyházközség 300 éves története. Győr 1934.
VI. A legújabb kor története 1889-től 1934-ig.
26 vánnyal örökítette meg. Második felesége a-mocsai ref. lelkész leánya, Mészáros Janka volt. Borbély János 28 évi mérgesi működéséről híven beszámol a nagy gonddal vezetett, terjedelmes lelkészi naplóban, mely hű tükre derék, puritán papi lelkületének. Működéséhez az alkotások egész sora fűződik. Mindjárt hivatalba lépésekor Istenben bízó hittel és erélyes kézzel fog hozzá a gyülekezet zilált anyagi ügyeinek rendezéséhez. S rendezni való volt bőven. A gyülekezetet még mindig 2000 frt adósság terhelte, amelynek még a kamatait sem tudta fizetni; az egyházi épületek elhanyagolt állapotban voltak s a község lakói 2 jobbmódú család kivételével, mind szegények. No, de elég gazdag az Isten, jegyzi meg naplójában, Őrá hagyom minden ügyemet s hiszem, hogy megsegít. S íme, néhány év alatt minden megváltozik. A gyülekezet a lelkész erélyes buzdítására 4 év alatt nemcsak adósságát törleszti, de egy kis tökét is gyűjt. Majd sor kerül az egyházi épületek s telkek rendbehozására is. A • hivek, bár eleinte zúgolódtak a nagy kivetés miatt, de utóbb belátták, hogy papjuk javukat akarja s szívesen viselték a terheket. A teherviselésben, adakozásban maga a lelkész járt elöl jó példával. Mint családtalan ember, jövedelmének egy jó részét gyülekezeti célokra áldozza, sajátjából pótolja a hiányzó melléképületeket, pajtát, stb. Adományainak végösszeg 1200 koronánál többet tesz ki. A jó példa nem maradt hatás nélkül; a hivek, akiknek anyagi helyzete a Rába szabályozása s a csécsényi határban levő fudi földek megvásárlása óta örvendetesen javult, szívesen adakoztak a gyülekezet céljaira. Az 1889. évi május 16-án választotta meg a gyülekezet első felügyelőjét, Fischer Sándor, téti főbírót, aki 1905-ig viselte e hivatalt s nevét tekintélyes adományokkal örökítette meg. Ugyanez évben fejeződött be a 4 évig tartó Rába szabályozás, melyből sajnos a mérgesieknek nem sok hasznuk volt, mert az új Rába mederrel a községet elvágták a határjától, a hidat pedig oly lelkiismeretlenül építették, hogy másfél év múlva leszakadt. Hosszú pörösködés lett ennek a következménye a község és a Rábaszabályozó Társulat között, de a vége az lett, hogy a község többet hidat nem kapott, meg kellett elégednie a bizonytalan s szörnyen vesződséges kompjárattal. Ezzel ismét megkezdődött a község visszafejlődése s néma haldoklása. Nagy kárt szenvedett a szabályozással, illetve a közlekedés megakadásával az egyház s annak tisztviselői, különösen a lelkész, kinek kárát még az is növelte, hogy javadalmi földjeiből 3264 ölet. töltésnek kisajátítottak, a birtokot ketté vágták, ami által 5 l/ 2 kat. hold hullámtérbe került s így értékét veszítette. Az 1889. év végén elhúnyt tanító helyett a tanév végéig a lelkész tanított díjtalanul, 1890. év augusztus 3-án pedig új tanítót választott a gyülekezet Nagy Mihály, farádi II. tanító személyében.
