Bienik János: A legéndi ág. hitv. evang. egyház története. Balassagyarmat 1917.

9 Irányították, vezették az építést, felügyeltek, hogy mindenek ékesen és jó rendben folyanak, sőt anyagilag is támogatták az egyházat, igy pl. Prónay a templom építéshez szükséges összes meszetet és az annak kiégetésére szükséges fát ajánlott fel, amit a hívek Romhányból be is hordtak. Ha már az építkezéseknél tartunk, akkor említsük meg a többit is. A tornyot 1812.-ben építették hozzá a templomhoz Blahó János lelkészkedése idején. Harang csak kettő volt eleinte, egy 25 és egy 50 kilós, ez utóbbi Prímás, Bozsec és Páris hívek ajándéka volt, az előbbi 1861.-ben mint repedt, be lett cserélve uj harangért. Az egyház nagy harangját Káldy Miklós adta, ez a kiváló hitbuzgó patrónusa és jóltevője az egyháznak 1852.-ben. Majd két évre rá 1854.-ben egy négy mutációs uj orgonával lepte meg ugyancsak ő az egyházat. — Röviden körülbelül ennyit jegyezhetünk fel az egyház múltjából. Mindjárt itt soroljuk fel az utókor örök emlékére a legéndi ev. egyház lelkészeinek neveit, amint azok Isten kegyelméből a rájok bízott nyájat gondozták. Első lelkésze volt az egyháznak: 1. Fröhlich Mihály (i681.), ez alatt szakadt el Legénd Gutától. Nem volt itt soká, Tót-Györkre távozott, ahová meg lett híva lelkésznek. 2. Bossovínyi Márton (1682—1691.), latinul Bossovinus-nak írta nevét. A legrégibb jegyzőkönyvben az van róla feljegyezve, hogy majdnem 10 esztendeig lelkészkedett Legénden s innen 1691.-ben Bér-re ment, amely egyház ép akkor vált külön Sziráktól. Az egyház lelkészei.