Bienik János: A legéndi ág. hitv. evang. egyház története. Balassagyarmat 1917.

11 egyház meghívását fogadta el. Már 1750.-ben esperességi nótárius, aztán alesperes, majd 1776.-ban főesperes lett. 10. Polereczky Ádám (1755—1757), Aszódról jött, Domonyba távozott. 11. Sexty János (1757—1760.), kántortanító volt Ozsgyánban (Gömör), onnan hívták meg Legéndre, majd Fehérpatakra Hontba. 12. Takács Ádám (1760—1774), latinul Textorisnak is írta a nevét, 14 évi lelkészkedése után meghalt. 13. Bukowszky György (1774—1781.), 6 évi lelkészkedése után megtébolyodva, nyugdíjba ment. 14. Paulínyi Zsigmond (1781--1783.), bényei származású, rövid ittléte után, átment az akkor alakult nemespodhragyi egyházba (Trencsén). 15. Zsdánszky CDátyás (1783 — 1794), nagypalugyai (Liptó m.) származású, előbb poltári kántortanító, majd legéndi pap. Volt dékánus is sokáig s 1794.-ben meghalt. 16. Szelezsényi Ferdinánd (1794—1800), állítólag Sziléziából jött, ahol 10 évig paposkodott, pontos, rendszerető ember lehetett, mindent feljegyzett. Ö kezdte a külön anyakönyveket is. Bodonyba távozott. 17. Bukva György (1800—1810.), mosóci, túróc m. származású, polgári állású szülők gyermeke. Modorban, Körmöczbányán és Pozsonyban tanult. Majd Wittembergbe ment ki, hol tanulmányait folytatta s befejezte. Onnan a Bossányi családhoz nevelőnek ment, majd Hamaljár püspök segédlelkésze lett s innen hivatott meg Legéndre papnak. Tíz esztendőt