Jászay Károly: Magyar luteránus megmozdulások Cluj–Kolozsváron : 1798–1861. Kolozsvár 1937.

18 Felzeten: Az Erdéllyi Evangelico Lutheranum Méltóságos Fő Consistoriumhoz alázatos esedezése a benn irt, csupán magyar nyelvet értő Evang. Lutheránusoknak. Mellyben, lelki tanítójuk által, hónaponként bár égyszer magyar praedicatio tartathatását meg engedni esedezik, fel-hozott okaikbol. Ez a beadvány eddig felderítetlen okokból nem került a Főconsistoriumhoz. Az eredeti beadványt Herepei János találta meg a cluji-kolozsvári református kollégium levéltárában a br. Szilágyi-féle hagyatékban. A sibiui-nagyszebeni Landeskirche nem ismeri a beadványt, a clujikolozsvári ág. h. ev. egyházközség jegyzőkönyveiben említés sincs róla. Véleményem szerint ez a beadvány csak kísérlet maradt, de komoly próbálkozássá nem érett meg. Pedig az 1840-es évek liberális szellemének ékes bizonyítéka lehetett volna a Landeskirche esetleges belátóbb döntése. Ismét múlnak az évek Az önkényuralom idejében, 1856-ban a magyar luteránusok megint beadvánnyal fordulnak a saját helybeli egyházközségükhöz. A beadvány szövege ismeretlen, a mai napig nem volt feltalálható. Valószínűleg a régi panaszokat sorolják fel s azonos kérésüket ismétlik meg. Az egyháztanács 1856. augusztus 17-én tárgyalja a beadványt s a kérésnek annyiban tesz eleget, hogy a sátoros ünnepek második napján kiszolgáltatandó úrvacsora osztásnál a magyarnyelvű éneklést megengedi. Ez az első sikeres eredmény 1798. óta ! Több mint egy félszázad telt el, hogy végre a magyar szó hangosan, bár még csak énekelve, megjelenhetett a luteránus templomban! A következő évben, 1857-ben, az egyházképviselet tagjai, nemzetiség szerint szászok, névszerint Dalchau Frigyes, Klausch János, Pieger Sámuel, Dietrich Gottlieb, Kronstaedter József és Thurner Károly, írásban kérik az egyháztanácsot, hogy a magyar luteránus hívek részére havonta egyszer magyarnyelvű istentisztelet tartását rendelje el. A beadvány az 1856-ihez hasonlóan elkallódott. Az egyháztanács június hó 7-én foglalkozik ezen beadvánnyal, de a tárgy fontosságára való tekintettel külön bizottságot küld ki a kérdés tanulmányozására és a bizottság véleményes jelentését írásban kéri beterjeszteni. Ez a bizottság, melynek tagjai voltak Wendler Frigyes kurátor, Bömches Frigyes, Leiser Sámuel, Czirják János és Gut János, jelentését beterjeszti s az egyháztanács 1857. október 4-én tárgyalja a nagyjelentőségű kérdést. A kiküldött bizottság az egyháztanácsnak a magyarnyelvű istentisztelet kérdésében a következő rövid javaslatot terjeszti elő: Es solle der Antrag der Bittsteller: einmal im Monate ungarisch zu pre-