Tompa Mihály (szerk.): A kissomlyói ág. hitv. ev. gyülekezet története és két ünnepi beszéd, Az 1904 november 6–án tartott templomszentelés emlékére. Celldömölk 1905.

Templomavatási beszéd

— 41 -a szívnek rejtekéhen s egykor megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint. — Kik megtérnek s Iii vek maradnak : azokat a Krisztus megváltó érdemiért egy dicsőbb világ fogadja a tökéletesbülés folytatására. — Erre készülni kell már a földi életben is. Itt az embert mindjobban elfoglalják az anyagi gondok. Kisért az önzés: »egyél, igyál, élvezz, azért van az élet.« A templom pedig igy szól: »Az istent féljed és az ő parancsolatait megtartsad, mert ez az embernek fő dolga.« Isten dicsőítése gondolatban, szóban, cselekedetben legmagasb tiszte a halhatatlan lélekkel felruházott embernek a földön. A halandó, hogy ha csak a testnek él, az érzékiség rabságában lesiilyed a csak ösztönüknek élő állatok sorába. De ha Istent imád lélekben és igazságban: . akkor a hit szárnyain egy tökéletesb szellemvilág lakóihoz: az angyalokhoz emelkedik. Az Isten imádásának erre rendelt kiválló színhelye a templom. Itt éled a hit, midőn közös áhítatban egybeolvad kicsinyek és nagyok, öregek és ifjak ajkán a szent ének, egy szívvel, lélekkel rebegik az imát Istenhez, kinek dicsőségével teljes a meny és föld. Itt hirdettetik az örök életnek igéje, hangzik az evangeliom a minden embereknek megjelent üdvözítő kegyelemről: Jézusról, aki lett »nekünk Istentől igazság, szentség és váltság.« Felöltötte emberi természetünket, előttünk járt. hogy példájával tanítson Isten szerint való életre bennünket. A templom igy inti hiveit: »Ugyanazon indulat legyen bfnnotv !v, aminő volt a Jézus Krisztusban.« Az igazság, amelyről a megváltó életével, halálával tett bizonyságot, maradjon vezértek, kit meg nem tagadtok, lelketeknek drága kincse, mit muló haszonért el nem cseréltek soha. E szent ház hirdeti lankadatlan a szeretet nagy parancsolatát.