Tompa Mihály (szerk.): A kissomlyói ág. hitv. ev. gyülekezet története és két ünnepi beszéd, Az 1904 november 6–án tartott templomszentelés emlékére. Celldömölk 1905.

Templomavatási beszéd

— 40 -Méltó az öröm ezen az ünnepen, melyen először nyílnak meg az uj templom ajtói. Küszöbét átlépve, együtt valljuk a Zsoltáriróval: »Mely igen szerelmetesek a Te hajlékaid, oh seregeknek Ura! Az Ur pitvariba való menetelnek kívánsága miatt elfogyatkozik az én lelkem, az én szivem és testem kívánkoznak az élő, erős Istenhez. Boldogok, akik lakoznak a te házadban és szüntelen téged dicsérnek. Boldog ember az, akinek Te erőssége vagy és boldogok, akiknek szivükben vágynák a Te ösvényid.« Zsolt 84 r. 2. 8. 5. 6. v. Kedves hely a templom a hivő léleknek, mert: I. magasb erkölcsi csélunkra emlékestet. Kedves hely a zsoltáriró előtt az Urnák hajléka. Palotájában fény övedzi, trónja elé nemzetek hordják a hódolat adóját. De őt a kincshalmaz mellől, a hatalom polczáról is szive az Ur házába vonja. A fejedelmi jólét ölén is így fohászkodik: »Boldogok, akik lakoznak a te házadban és szüntelen téged dicsérnek.« — »Jobb énnekem egy nap a te pitvaridban, hogy sem másutt ezer« . . . Ezen nyilatkozatot azon meggyőződés fakasztja ajakán, hogy mind az, mit e világ adhat, mi a szemnek hízeleg, csak hiu ragyogás, gyorsan lehervadó virág. Itt végül mindent eltemet a sir, elborit a bús felejtés hamva. Isten dicsőítésében találja meg az ember azt a feladatot, amely emel és boldogít. Erre a legkiválóbb hely a templom. Ez, midőn a halhatatlanságot hirdeti: ott mutatja a lélek végczélját, a változások szinterén tul az örökkévalóságban. Fenntartja a hitet, hogy bár itt pályánk előbb vagy utóbb megszakad: a lélek, az égi szikra nem alszik ki, nem hal meg, hanem ledőlt porsátorától megválva, a halál révén át Istenhez tér Ítéletre. Mert számadással tartozunk. A Mindenható az életösvénnyel együtt kötelességet is tűzött elénk. Kijelentette akaratját; jelen van mindenütt, olvas