Tompa Mihály (szerk.): A kissomlyói ág. hitv. ev. gyülekezet története és két ünnepi beszéd, Az 1904 november 6–án tartott templomszentelés emlékére. Celldömölk 1905.

Templomavatási beszéd

Templomavatási beszéd. — Mondotta: főt. Gyurátz Ferencz püspök. — Üdvözöllek benneteket kissotnlyói anya és idetartozó leány gyülekezetek ez ünnepen, melyet az újraépített templom felavatására szenteltek. — A régi szent hajlék amelyet elődeitek emeltek: az idők súlya alatt meggyengülve, czéljának már meg nem felelhetett, s azon kérdést állitá hanyatlásával a gyülekezet elé: él-e az apák alkotó hitbuzgósága még az utódokban is? — E mai nap adja meg a választ, midőn a réginek helyén uj templomra mutat, mely e vallomást fakasztja a belépő ajakán: »Bizonnyal ez uj háznak dicsősége nagyobb, mint volt a régié.« Az élőhit megnyilatkozott, hivó szava viszhangra talált szegénynek, boldognak lakában s bevégzett munkája tanúsítja, hogy ezen egyházközségben a hivek Isten dicsőítéséért készek ma is minden áldozatra. E templom, melynek építését Istenbe helyezett bizalommal határoztátok el. szent feladatot szolgál ,egyszersmind szép tanúsága marad a szivetekben élő vallásszeretetnek s áldást kér emléketekre a késő utókor előtt is. A munka befejezve; a díszes uj templomban összegyűli hivek együtt hangoztatják az »Eben ezert« emelő patriárchával a diadalmi fohászt: »Mind eddig segítségül volt nekünk az Ur!« Eljöttek közel, távolról az ismerősök, a jóbarátok. hogy együtt ünnepeljenek az itteni hívekkel templomuknak felavatásán. Bizonnyal »Ez a nap, melyet az ur rendelt; örvendjünk és vigadjunk ezen.«