Tompa Mihály (szerk.): A kissomlyói ág. hitv. ev. gyülekezet története és két ünnepi beszéd, Az 1904 november 6–án tartott templomszentelés emlékére. Celldömölk 1905.

I. A Gyülekezet története

— 15 -3000 koronába került, az uj oltár és szószék: 1000 koronáért; valamint a nó'egylet festette ki a templom belsejét is, 600 korona összegért. Sajnos, még mindig akadnak a gyülekezet nó'tagjai között, akik sajnálják filléreiket ezen áldásosán működő egyesülettől! Vajha Istennek Lelke megszentelné az ő sziveiket is, s látva a szép eredményt — arra buzdítaná, hogy a jövendőben ők is belépnének mindannyian egyesületünk tagjai sorába! Mert bizony itt is csak ugy érhetünk el nagy eredményeket, ha összetartunk, egyetértünk, régi igazmondás lévén, hogy a visszavonás megöl, az egyetértés ellenben éltet és erősit! Látva a gyülekezet -- és pedig ugy a közös gyülekezet, mint a filiák anyagi viszonyainak ziláltságát, valamint az épületek rossz karban lételét első és főgondomat ezekre fordítottam. Első sorban rendeztük az anya és filiák közti, rég húzódó, már az egyházmegyén is megfordult elmérgesedett adózási arányt. A rossz karban levő épületeket kijavíttattuk, részben ujakat építtettünk; (példa rá a dukai tanitólak, a káldi iskola és tanitólak, á borgátai iskola és tanitólakás, a lelkész és somlyói tanító gazdasági épülete); a gyülekezet ünantiális viszonyait rendeztük; úgy annyira, hogy mikor hivatalomat elfoglaltam, minden gyülekezet anyagi bajokkal, deficittel küzdött, — ma pedig hála az Isteni gondviselésnek, — mindezek rendezve vannak a deficit ismeretlen fogalom, ellenkezőleg majdnem mindegyik gyülekezet bizonyos megtakarított összeg felett rendelkezik. 1898-ban hosszas vita után határoztuk el, hogy roskadozó templomunk restaurálására évenként pár száz forintot vetünk ki és azt tőkésítjük. 1903-ban már 3000 koronán felül volt az igy apránként összerakosgatott összeg is! Ekkor egy lépéssel még tovább mentünk kitűzött czélunk felé.