Tompa Mihály (szerk.): A kissomlyói ág. hitv. ev. gyülekezet története és két ünnepi beszéd, Az 1904 november 6–án tartott templomszentelés emlékére. Celldömölk 1905.

I. A Gyülekezet története

— 16 -Felügyelő változás lévén, — az uj felügyelő, Takács Ferencz beiktatási ünnepélyét felhasználtam arra, hogy templomépitésünk ügyét dűlőre vigyem. Tervemet ebben senki sem ellenezte. Csak az épités idejére nézve nem voltunk egy véleményen. Többeken még hallogatni akarták. Végre azt határoztuk: bocsássunk ki egy gyüjtő-ivet s a gyűjtés eredményétől tegyük függővé az épités idejének megállapítását. — így is lett. A gyüjtő-ivet kibocsátottak s azon az aláírást gyülekezetünk egyik buzgó, áldozatkész nő tagja, özv. alsókáldi Káldy Gyuláné urnő kezdte meg 1000 koronával. A példa hatott. Egymásután jöttek az 50—800 koronás tételek, s rövid idő alatt aláirtak közel 1*2.000 koronát, akkora összeget, amekkora — előleges számitásom szerint — körülbelül szükséges volt a már meglevő összeghez, hogy abból templomunkat újra építhessük. Biztosítva lévén a szükséges összeg, hozzá foghattunk az épités ideiének és mikéntjének megállapításához. Hoszszas tanácskozás után véglegesen megállapodtunk abban, hogy templomunkat 1904-ben megépíttetjük. Tervet Geschrey Lajos sárvári építőmesterrel és Stettka Péter celldömöki mérnökkel készíttettünk. Megépítés alapjául ez utóbbit fogadtuk el s hosszas alkudozás után Gróf Lajos jánosházi építővel szerződtünk meg az összes munkákra 21.000 korona összegben. Az építést az év április 12-én kezdtük meg s október hó végén fejeztük be. Rendeltétésének november 6-án adta át kerületünknek püspöke, Gyurátz Ferencz főtisztelendő ur, a hivek ezreinek jelenlétében. S azóta készen áll a templom, Istennek szent háza, hirdetve a késő unokáknak is híveink buzgóságát és áldozatát. Vajha ez az áldozatkészség soha meg ne lankadna! Vajha á diszes uj templom ujabb buzgóságnak, ujabb áldozatkészségnek forrása lenne időtlen időkig!