Lukács István (szerk.): A Kemeneshőgyész–Magyargencsi Evangélikus Gyülekezet története : A templomszentelés 150. évfordulója alkalmából. Győr 1939.

A 150 éves út vándorserege

34 ritka az, hogy 4—5 temetés volt egy nap. Ekkor a kolera pusztított. Ugyancsak ilyen járványos évek voltak még az 1819-es, mikor 117-en haltak meg, az 1849-es, mikor 110, az 1873-as év, mikor 141 halott volt. A gyülekezet lélekszáma 1695-ben 669, 1783-ban, a templomépítés kezdetekor 1500 (Szergénnyel együtt), 1911-ben (már Szergény nélkül) 1924, 1930ban 1812 lélek. Ez a számok halmazából álló statisztika megszólal előtted, aki nézed és emlékeztet. Rágondolsz arra, hogy akikről ezek a számok beszélnek. Azok között volt a te apád, nagyapád s azoknak ősei. Míg emlékezel, szomorúan állapítod meg, hogyan elmultak! Valamikor itt éltek, ma te vagy itt helyettük. Majd te is el fogsz menni s utánad mások fognak jönni. Bizony elmúlik minden. Elmúlnak a napjaink. Azután kérdez is ez a statisztika: gondoltál-e arra, hogy családfádból hány élethajtás fog kinőni? Felelősséget érzel-e azért, hogy ez a drága mult meg ne szakadjon, hanem jövendőben folytatásra találjon? Ha 150 év múlva eszébe jut valakinek statisztikát csinálni a mostani jubileumi évtől, hogy fog ez a statisztika kinézni? Ki fogja-e mutatni, hogy évenként átlag 75-en születtek a gyülekezet gyarapítására? Ott fogja-e köztük az utódaidat találni és milyen számban? Tovább kérdez: meglátod-e, amiről a statisztika számai nem beszélnek, hogy ez a 150 éves gyülekezet milyen munkatere volt az Istennek? Hogy dolgozott benne az Isten Lelke? Meglátod-e: azért tudott 150 évig fennmaradni, virágzó gyülekezetté válni, mert rábízta magát Isten vezetésére és engedelmes volt az Isten előtt, Isten Igéjét és szentségeit nem vetette meg, hanem ezekből élt. Meglátod-e: ez ma is, ez a jövendőben is az élet egyetlen feltétele és lehető-