Lukács István (szerk.): A Kemeneshőgyész–Magyargencsi Evangélikus Gyülekezet története : A templomszentelés 150. évfordulója alkalmából. Győr 1939.

150 év határkövénél

35 sége. Ennek a statisztikának a tanítása váltson ki a lelkünkből egy halk, de őszinte sóhajtást: „Taníts meg minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!" Ezzel a sóhajtással az elpihent ősökre áldást mondunk, amit gyülekezetünk múltjában örökségként adtak, hálásan megköszönjük, a jövendőre pedig ígéretet teszünk, hogy amit drága, vérrel, verejtékkel, hittel szerzett örökségként kaptunk, azt megnövelve fogjuk az utódoknak átadni. 150 év határkövénél. „Mindeddig megsegített minket az Ür!" I. Sámuel 7:12. Sámuel ajakáról hangzott valamikor ez a vallomás, amikor Isten csodálatos segítségét megtapasztalta. Ez a vallomás fakad fel a mi lelkünkből is most, amikor gyülekezetünk történetén végigtekintve Isten vezetését, nemzedékről-nemzedékre végzett munkáját látjuk. A keresztyén ember mindie látja Isten munkáját és érzi nap-nap után a segítségét. De különösen látja és érzi ezt egy-egy jubileumi határkőnél. Minket is ilyen jubileumi határkőhöz segített az Isten, ahol visszatekintve a múltba, különösen is látjuk az ő segítségét és érezzük édesatyai vezetését. Mielőtt jubileumi ünnepélyünkről szólnék, néhány szót szólok a jubiláló templomról és annak renoválásáról. A jubiláló templom. A templom a gyülekezet életének a középpontja. Amilyen fontos szerepe van az emberi szervezetben a szívnek, olyan fontos szerepe van a gyülekezet éle2*