Lukács István (szerk.): A Kemeneshőgyész–Magyargencsi Evangélikus Gyülekezet története : A templomszentelés 150. évfordulója alkalmából. Győr 1939.
A második háznak dicsősége
25 ben gazdagok és szegények egymás után jönnek, hogy az adakozás keresztyén kötelességének eleget tegyenek. Megállnak az áldozatkészség oltára előtt, reáhelyezik azt, amit szívük diktál s azután tovább mennek, hogy az áldozatkész, egyházszerető lelkek sorában eltűnjenek. A nevük azonban nem felejtődik el ... Isten keze által írt Életkönyv mellett őrzi a gyülekezet sárguló lapú Aranykönyve évről-évre, nemze-dékről-nemzedékre! Híveinknek az áldozatkészsége, egyesületeinknek munkája tette lehetővé az utóbbi években, hogy gyülekezetünkben az építő munkát eredménnyel folytathattuk, Magyargencsen az egyházi épületeket nagyobb költséggel tatarozhattuk, mindkét helyen harmóniumot vehettünk, templomunk környékét rendezhettük, eléje díszes kaput, kerítést készíttethettünk s így azt utcafrontba kihozhattuk s a jubileum évében magát a templomot megrenoválhattuk. Erről más helyen részletesen szólunk. Híveink buzgóságát látjuk abban is, hogy szép szokásként évről-évre több száz pengő értékben Bibliával, énekeskönyvvel és imádságos könyvvel ajándékozhatjuk meg konfirmandus gyermekeinket, hogy útravalójuk legyen a nagy életútra. Ezeknek összegét a hozzátartozók, szülők, keresztszülők, rokonok adják össze, de melegszívű pártfogók, özv. Szűcs Istvánné és özv. Németh Imréné úrnők is meghozzák áldozatukat évről-évre e célra. A gyülekezet fenntartásáról gondoskodtak híveink alapítványok létesítése, adakozás mellett azáltal is, hogy mindkét helyen magtárt létesítettek, amely ma már tekintélyes értéket képvisel. Adja a Kegyelemnek Ura, hogy minél többen legyenek olyan buzgó hívek, akik nemcsak arra helyeznek súlyt, hogy az egyház által évenként kért adót
