Lukács István (szerk.): A Kemeneshőgyész–Magyargencsi Evangélikus Gyülekezet története : A templomszentelés 150. évfordulója alkalmából. Győr 1939.

A gyülekezet munkásai

26 pontosan befizetik, hanem Isten iránti hálából, az egyház iránti szeretetből alapítványukkal, adományukkal örökítik meg nevüket a gyülekezet történetében Isten dicsőségére! A gyülekezet munkásai. „Becsüljétek meg- azokat, akik fáradoznak közöttetek és elöljáróitok az Ürban ..." I. Thess. 5:12. A külső fejlődés mellett nem feledkezhetünk meg a gyülekezet belső, lelki fejlődéséről Nem pedig azért, mert egy gyülekezet külsőleg csak akkor fejlődhet, ha benne lelki fejlődés van. Ez annak elvitathatatlan feltétele. Nem feledkezhetünk meg azokról az emberekről, akik Szentmihályfalvai Jánossal az élen itt fáradoztak hosszú századokon át, hogy a lelkek mezején ugart törjenek, magot vessenek, Isten csűrei számára kalászt arassanak. Igehirdető lelkipásztorok, gyülekezetre vigyázó felügyelők, iskolákban dolgozó tanítók voltak azok, akiket Isten elhívott, eszközként felhasznált, hogy általuk munkálja a gyülekezet felvirágzását, emberek között terjessze az Ö országát. A gyülekezetben munkálkodtak: I. Lelkészek. A megalakulástól, melynek pontos idejét nem tudjuk, külön lelkésze van Hőgyésznek és külön Gencsnek a templomfoglalások idejéig, 1732. január 28—30-ig. Nevüket az első évtizedekből nem ismerjük.Legelőször a büki zsinaton 1646. augusztus 13-án találkozunk velük. 1646. aug. 13-án tartott büki zsinaton jelenvan Szentmihályfalvai János hőgyészi lelkész. A jelenlevő gencsi lelkész nevét nem ismerjük.