Lukács István (szerk.): A Kemeneshőgyész–Magyargencsi Evangélikus Gyülekezet története : A templomszentelés 150. évfordulója alkalmából. Győr 1939.

A második háznak dicsősége

22 ajánltatik fel, helyette 1923-ban a gyülekezet többeknek, különösen özv. Böröndy L.-nénak buzgólkodására egy 4 q súlyú nagy harangot szerez be. Magyargencsen híveink Káldy György buzgólkodására már 1845-ben külön negyedfél mázsás harangot vesznek Sopronban. 1845. november 1-én hozzák haza és november 2-án faharanglábra helyezve felavatják. A Magyargencsen levő 2 kis harang továbbra is közös marad a róm. katholikusokkal. 1846-ban a harangláb koronafáját 4 frt-ért újracsinálják. Szomorú a két kis közös harangnak a további története. Egykorú feljegyzések már 1696-ban említést tesznek róla.Ügy szerepel, mint a község két harangja. Hering esperes-lelkész feljegyzése szerint később toronyféle kőállványt készítenek e két harang számára. Amikor a katholikusok a templomuk elé tornyot építenek pár év múlva, e két községi harang állványát ledöntik s jellemző, ezt éppen Nagypéntek ünnepén teszik. Amikor a helyszínen akar a dolgok állásáról meggyőződni s a harangok után kérdezősködik, feleletül azt kapja, hogy „a harangok több napig a szabad ég alatt állván, most a kath. templomba zárva vannak" az evangélikusok nagy megbotránkozására. A többség jogán a nagyobbat hiába kérik, a kisebbet a kath. hívektől hiába akarják megvenni. Községi gyűlést ez ügyben nem tartanak. Az evangélikusok később tudták meg, hogy a két közös harangot a katholikusok beolvasztatták, két nagyobb harangot öntettek, de megengedik az evangélikusoknak, hogy halottjaikra 20—20 kr-ért ezen nagyobbra öntött, mostmár katholikus harangokkal harangoztathatnak. Ezt azonban minden esetben kérni kell a katholikusoktól. Szomorú, hogy egy evangélikus többségű községben a békesség esztendeiben büntetlenül ilyen eset is előfordulhatott! Az élők sorából eltávozottak pihenőhelye, a te-