Lukács István (szerk.): A Kemeneshőgyész–Magyargencsi Evangélikus Gyülekezet története : A templomszentelés 150. évfordulója alkalmából. Győr 1939.

A második háznak dicsősége

23 mető 1820-ban szenteltetett fel Hőgyészen, 1832-ben Genesen. Az azelőtti régi temető Hőgyészen a Pápa felé vezető út mellett volt néhány odaépült ház között. A gyülekezet életének ismertetése közben nem mehetünk tovább anélkül, hogy meg ne emlékezzünk híveink áldozatkészsége mellett azokról a hitbuzgó, melegszívű pártfogókról, akik tekintélyükkel, anyagi támogatásukkal a gyülekezet fejlődését lehetővé tették és elősegítették. Ilyenek voltak a fiatalon elhalt Hajas Tamás, a Gömbös és Radó család tagjai, akiknél a gyülekezeti tagok mindenkor segítséget és védelmet kaptak. Radó Ignác egyházmegyei és kerületi felügyelő „világító oszlop", magas műveltségű, hitbuzgó, bölcstanácsú ember, akit, mint lelkes vezért örömmel követ a gyülekezet. Testvére, jákfai Gömbös Jánosné szül. Radó Karolina úri lakásának kertjében egy kis imaházat rendeztetett be, ahol naponta, míg járni nem tudott, istentiszteletet tartott. Jó lelkének szép megnyilatkozása volt az általa létesített több alapítvány, ami azonban a világháború utáni időben elértéktelenedett. Radó Dénes életének sok drága napját szentelte az egyháznak, úgyszintén Radó Zoltán is, akit azonban az Isten hamar visszahívott Magához. Meg kell emlékeznünk Strokkay Amália, Bárdossy József, Tompa Józsefről, akik a gyülekezet jóltevői között szerepelnek. (Ez utóbbi templomunk csillárjait adta.) Különösen meg kell emlékeznünk Radó Gyuláról, aki hosszú időn át volt gyülekezetünk és egyházmegyénk felügyelője és méltó utóda a nagynevű szentmártoni Radó elődöknek, hasonlóképpen Radó Elemérről, akire oly sok szegény hittestvérünk gondol hálás szeretettel a szeretetért s akinek az emlékét örököse, szentmártoni Radó Kálmán által létesített 1000 pengős alapítvány is őrzi. Gyülekezetünk hálás