Homola István: A kassai Malom–utcai evangélikus templom. Kassa 1927.

ugy a múltban, mint jelenben sok panasz és kifogás merül fel állandóan a hivek között, ezeket a következőkben állapíthatjuk meg: Mindenekelőtt a művészi szempontból tagadhatatlan szép, de evangelikus istentisztelet szempontjából, melynek lényege, központja az igehirdetés, a prédikáció, hogy a hirdetett ige hallgatása által a hívekben hitet, meggyőződést érleljen, határozottan a legcélszerütlenebb a kupolás bizánci stíl, melynek igehirdetésre az akusztikája rossz. Zenés misékre, énekre nagyon is alkalmas, de prédikálásra határozottan célszerűtlen, alkalmatlan. Ez pedig a kérdéses templomnak legfőbb hibája, sem a szószékről, sem az oltártól az igehirdetés a prédikáció a rossz akusztika miatt nem érvényesülhet, teljes mértékben s valóban próbára teszi a papot, kinek erős hanggal és tüdővel kell birnia, ho^v szónoklata legalább ugy ahogy érvényesüljön. Hogy a régi hivek is érezték már ezt a hiányt és iparkodtak — de nem tudtak — a bajon valahogyan segíteni, emlékszem, ezelőtt ötven évvel, kis diák koromban, bementem az istentiszteletre a templomba, természetesen a karzatra, csodálkozva láttam a két szemközti kóruson elég sürün, de lazán spárgafonalakat kihúzva, rendeltetését a kihúzott spárgafonalaknak nem értve, az istentisztelet tartama alatt gyerekész7