Pálmai Lajos: A győri evangélikus szeretetház története 1883-1933. Győr 1933.

30 Eddig történetet írtam, befejezésül szeretnék a jövőbe vetni egy tekintetet! Az ó-testámentomi prófétáknak a jövőbelátás csodálatos tehetségét az Istenben vetett hit, a történelem ismerete és népük sorsáért aggódó szeretet adta. A jó ügy diadalát Istentől váró és Őreá hagyó embereknek most is megadatik a jövőbelátás tehetsége . . . Mikor mi I'só Vince lelkésztársammal és Zongor Béla hitoktató s.-lelkésszel 1906. évben a beimissziót ismertető előadássorozatot tartottunk, én utolsó előadásomban egy képet állítottam hallgatóim elé: „Ott, hol most a lelkészek kertje van, a Rábatöltés mellett egy nemes szépségű palota áll, homlokzatán ez a felírás ragyog: Evangélikus Szeretetház" — és 1912-ben valóra vált ez az én látásom. Az 1928. esztendőről szóló gyülekezeti évkönyvben a Szeretetházról szóló jelentésem végén ezt írtam: „Szeretetházunknak van két üres tűzfala, ami esztétikailag sem valami szép látvány, sőt örökös emlékeztető arra, hogy ott valami befejezetlenség van, ami továbbfejlesztésre vár. Szeretnénk mi ezekre az üres falakra valamit írni a soha el nem fogyó szeretetről . . ." és 1933-ban odakerült ez a felírás: Gusztáv Adolf Otthon. Még a másik tűzfalra is lesz valami írnivalója az ev. hithűségnek és szeretetnek. Oda kerül majd az új leányiskola. A Gusztáv Adolf Otthon oldalfrontja is vár azonban valamit. Ugy van megépítve, hogy a fatelep felé folytatást vár. Áz első évben diakonissza nővéreink a betegápoláshoz szükséges gyakorlati kiképzést a győri közkórházban nyerték, hol mindenki, az apácák is, szeretettel fogadták és irányították őket. Csak az -apácaápolók egyházi főhatósága tiltakozott az ő né-