Pálmai Lajos: A győri evangélikus szeretetház története 1883-1933. Győr 1933.

31 hány heti kórházi tanulásuk ellen. Azóta megszállott területre kell menniök a győri ev. diakonisszáknak, hogy a szükséges — és róm. kath. betegek számára is mindig készségesen nyújtott — betegápolási szolgálatot elsajátítsák. Az irgalmas szamaritánusnak személyt nem válogató s Urunk Jézus által például állított gondoskodó szeretete s az az utasítása: — te is ekképpen cselekedjél — kötelez minket arra, hogy szedjük össze a papok és léviták által az útfélen hagyott betegeket s helyezzük el őket egy házban, melynek ez a felirata: Evangélikus Szanatórium. Arra kérem a kedves testvéremet, aki ezt a történetet elolvasta, gondoljon igen sokszor erre a feliratra, imádkozzék érte s kísérje Isten országának csodálatos fejlődését áldozatos figyelemmel, — meglátja, hogy meg fog valósulni ez a mi elgondolásunk! Meglehet, hogy mire megvalósul, mi már csendes síri álmunkat alusszuk, — de édes lesz az is, mert az Istennek e földön épülő országához hitünkkel, szeretetünkkel és áldozatunkkal mi is vihettünk egy porszemet. És milyen áldott dolog lesz az, ha a győri egyházközségre és annak hiveire is állanak az apostol szavai: „Mindenkor hálaadással tartozunk Istennek atyámfiai, tiérettetek, amiképpen méltó is, mivelhogy felettébb megnövekedék a ti hitetek és mindnyájatokban bővölködik az egymáshoz való szeretet". — II. Thess. lev. 1, 3.