Pálmai Lajos: A győri evangélikus szeretetház története 1883-1933. Győr 1933.

14 vegyes osztályú iskola is elhelyezhető lett volna. A város a vasúti állomás körül, a Páholvnak nevezett fakereskedés helyén ajánlott fel ingyen 524 D-öl telket. Ezt azonban,—eltekintve attól, hogy az árvaház csendjét, főképpen pedig a tanítás nyugodt menetét állandóan zavarták volna az állomáson sűrűn közlekedő vonatok — a m. kir. belügyminisztérium nem hagyta jóvá utcaszabályozási szempontból. De az építkezés ügyét nem lehetett többé levenni a napirendről, azért egy szűkebbkörű bizottságot küldött ki a közgyűlés további intézkedések megtételére. Időközben ismét szépen gyarapodott a Szegény és Árvaintézet alapja. Zathureczky Géza 2000, Holczhammer Samuné 200. Tüske István 1000. Römer Emiiné (r. k.) 2000, Peregi Mihály 1000, édesapja, idb. Peregi Mihály alapítványának kiegészítésére 1400, a Révfalu-Pataháza-i volt fiókgyülekezet 3954, Macher Sándor 200, Thamm Frigyes 200 koronás alapítványt tettek. A gyülekezet átengedte az alumneumi alapokat 13,400 koronás összegben és Schrikker Lajos 12.000 koronás alapítványát. A Belmissziói Egyesület működése eredményeként említhetjük meg, hogy özv. Szakáts Péterné sz. Füssy Zsófia tette az első alapítványt, 100 koronát a diakonissza alapra, melyhez az egyházközség 500 koronát adott. Grünwald István és neje pedig a magános úrinők otthonára adott 200 koronát. Ugyancsak a Belmissziói Egyesület választmányában érlelődött meg a gondolat, hogy az árvaházi gyermekek és elaggottak gondozására a belmissziói előadásokból megismert diakonisszanővéreket kellene alkalmazni, akik egész életüket szeretetszolgálatra szentelve, pótolhatják majd azt, akit az árvák édesanyjukban vesztettek. Sajnos, azonban, ekkor még a pozsonyi diakonissza anyaház nővérhiány miatt nem