Fényes Lajos: Guta, ágostai hitvallásu evangélikus anyaegyház története 1543–1900–ik évig. Balassa–Gyarmat 1902.
41 Julius 28-áu délután 3 óra tájban kigyúlt a Krizsan János háza s nyomban jobbra-balra egy-két ház. A tűz azonban ott, a következő cserepes házaknál megakadt, de a nagy szélvihar a fölkavart tüzes perjét egyenesen a templomra zúdította ugy, hogy ennek zsindelyes fedélgerincze tiizett fogott. Oltásról a nagy viharban szó sem lehetett. Jöttek ugyan Vanyarczról, Berczelről, Kövesdről, Ácsáról fecskendők, de már akkor késő volt, a láng ugy a templomot, mint tornyot már egészen körülnyaldosta. A hívek a templomból mindent kihordták, u. m. az oltárképet, csillárt, gyertyatartókat, oltári teritőket, de az orgona, bár azt is darabokra szedve kivitték, egészen tönkre ment. A padokat a bolthajtásos szentélybe hordták össze egymás tetejére rakva. Részben beégett a menyezet is, de a fecskendők a szószéket és a padokat mégis megmentették. A nép sírva, jajgatva mentett a tanitó vezetése mellett, a mi menthető volt, a legnagyobb életveszedelem között, minthogy minden pillanatban várni lehetett, hogy a menyezet rájok szakad. A templom lángja, a széltől csapdosva, tőszomszédságában levő három házat támadott meg, u. in.: a paplakot, Bartos Pál és Obrczján Samu házát. Ez utóbbi szalma alatt lévén, menthetetlenül elpusztult; hanem a paplakot és Bartos házát, nagy erőfeszítéssel bár, de mert cserép alatt van, meg lehetett mégis menteni. És a lelkész?! — Éppen azon a napon kelt fel hosszú, súlyos betegségéből; de mert ő is résztvett az oltásban, ujra visszaesett bajába s csak hetek múlva volt képes fellábalni. Az istentiszteletet az iskola tantermében tartottuk; megható és fájdalmas volt a lelkésznek első találkozása híveivel, a kinek szolgálatát oly régen nélkülözték. Előbb kisírták magukat, aztán föllelkesítették egymást, ugy, hogy a templom építéséhez nagy buzgalommal s haladéktalanul hozzáfogtak. A nagy szerencsétlenségben az volt a szerencsénk, hogy templomunkat elég magas árban, 2764 frt osztr. értékben biztosítottuk s mert a Dunáninneni egyházkerület (a hová a zsinati törvények intézkedése szerint a Bányakerületből, egész nógrádi, honti és barsi esperességekkel, csatolva lettünk) szerződése értelmében történt a biztosítás, ezen összegből az «Első magyar általános biztosító társaság* semmit sem vonhatott le kopás fejébeu.