Fényes Lajos: Guta, ágostai hitvallásu evangélikus anyaegyház története 1543–1900–ik évig. Balassa–Gyarmat 1902.
42 Mindenekelőtt azt határozta az 1899-ik évi augusztus hó 6-án tartott presbyteri gyűlés, hogy az építkezést nem adja át vállalkozónak, mert az sokba kerül, hanem házilag végezteti. Igaz, hogy ezzel a lelkész vállaira nagy terhet raktak, mert mindenütt neki magának kellett jelen lenni s a munkát vezetni s ellenőrizni: de a lelkész, a kinek elsősorban magának szivén feküdt a mielőbbi gyors építkezés, habár még mindig gyöngélkedő volt, a nehéz munkát magára vállalta, csakhogy az egyháznak a nagy munka minél kevesebb pénzébe kerüljön. Ácsmunkára nézve megalkudtunk Nagy András budapesti ácsmesterrel 426 frt 09 krba osztr. értékben, mely áron föl kellett állítania a templomra és toronyra a fedelet s a mennyezetet az egyház anyagából. Bádogos-munkára alkura léptünk Weisz Hermán dacsókeszii bádogosmesterrel a torony befedésére nézve czinklemezzel, ugy, hogy a torony fedelét az ácsmester által beterjesztett mintarajz szerint készíti, a fedél minden oldalán diszes, bronzirozott, kidudorodó 4 zsalugáterrel és a templom fedelének kétoldalt levő behajlásán bádoglemezt alkalmazva, mindent a saját anyagából, 400 frton. Ezen azonban a közgyűlés akként változtatott, hogy a torony fedeléről a 4 bronzirozott zsalugáter-ékitménytől elállott s ennek fejében a bádogos 50 frtot leengedett a 400 frt munkadíjból. Kár volt itt az egyháznak fösvénykednie, mert a torony tetejét, mely most csupaszon áll, a legszebb, legértékesebb szépségétől fosztotta meg azon csekély 50 frt levonásával. A kőmives-munkára nézve a beterjesztett költségvetések közül a Kriváuszky István és Pavlovics Lajos berezeli mestereké fogadtatott el, mint legolcsóbb, 330 frtban. Ezenkívül 100 frtot kaptak állványok fejében és a fuvar- s gyalognapszám fejében szintén 100 frtot, melyet a gutaiak készpénzben váltottak meg; összesen tehát 530 frtban. Az anyagot azonban az egyház volt köteles adni. Az egyház gyűlésileg kimondott határozata szerint a templomot poltári cseréppel, a tornyot horganynyal (czink) fedtük. Eredetileg nem volt szándékunk sem uj harangot, sem uj orgonát venni, azon reményben, hogy az öregek megfelelnek. Azonban csakhamar meg kellett győződnünk, hogy ugy a harangok, mint az orgona hasznavehetetlenné vált. A lezuhant 3 harangot fölállítottuk a falu közterén,
