Fényes Lajos: Guta, ágostai hitvallásu evangélikus anyaegyház története 1543–1900–ik évig. Balassa–Gyarmat 1902.

25 Valentinyi János esperes, Baloghy László helybeli felügyelő, Biszkup Náthán esp. jegyző, Horváth Elek szolgabíró és Hidvéghy Zsigmond esküdt. Minthogy minden eddigi Canonica Visitatio jegyzőkönyve nagyobbrészt ugyanazon adatokat foglalja magában, itt csak annyit tartok fölemlitendőnek, hogy a lelkek száma 870-et tesz s ebből világosan látható, hogy az egyház a létszám tekintetében apadásban van. Ezidőben Bruck János volt a kántortanító, Bruszniczky János kurátor és Sztocska János egyházfi. A toronyban következő 3 harang volt: egyik 328 bécsi fontos, ezen felirattal: «Fudit Henricus Eberhard Pestini 1804» és «Ecclesia in I)ei Glóriám» és «Empta unice sumptibus ecclae Evang. Guthensis sub ministerio Petri Glós, simul Senioratus Neogradensis Senioris»; — a másiké «Anno 1 734 ; — a harmadiké «Émpta unice sumptibus Ecclae Evang. Guthensis anno 1 750.» Ezen visitátiónál meghagyta a superintendens, hogy az egyház uj kelyhet vegyen; akadt is mindjárt még azon évben jótevő: néhai Baloghy Lajos özvegye, szül. Sembery Johanna, aki Pesten egy uj aranyozott ezüst kelyhet és patellát készíttetett 105 váltó forint értékben. Sajnos azonban, hogy ezen kehely annyira kicsiny, miszerint az oltár körül térdepelő urvacsorások számának meg nem felel s ez okból nincs használatban. 1838-tól 1843-ig semmi nevezetesebb dolog elő nem fordult egyházunkban. Ekkor azonban a templom és torony kicsinosittatott és meszeltetett, azon 500 forintnyi összegből, melyet Meervaldt Zsuzsanna, néhai Beniczky Sámuel özvegye végrendeletileghagyományozott. Ezen egész munka különben 379 forint 12 krajczárba került váltó pénzben. Ezután már csak az 1848—49-iki évben, különösen az 1849-ikiben, volt az egyháznak mozgalmas élete, melyben azt egyik csapás után, a másik érte.(^Elődöm, Geduly Bogyoszló által Iii ven följegyzett adatokból, bő kivonatban a következőket tartom, az utókor számára, előadni: A gutái egyháznak eredete óta talán legszomorúbb éve volt az 1849-iki azért, mivel többféle oldalról különféle csapás érte. Legelsőbben is ekkor dühöngött e hazában ama szerencsétlen belháború, mely az 1848-iki általános európai politikai forrongás következménye volt. Azonkívül az epemirigy (kolera) hazánkban eddig ismeretlen betegség, minálunk oly mértékben pusztított, miszerint egyház-tagjaink nyolczadrészét e boldogtalan év