Fényes Lajos: Guta, ágostai hitvallásu evangélikus anyaegyház története 1543–1900–ik évig. Balassa–Gyarmat 1902.

26 alatt elsodorta. És, fájdalom, ezen magában is elég súlyos bajok közepette, keletkezett ugyanazon év Julius 13-án, Pénteken délelőtt 9 óra körül, a falusi kovácsműhelyben ^tűzvész, mely keleti szél által élesztve, (.rövid idő alatt 30 s egynehány házon kivül a paplakot, templomot, tornyot és az iskolát is elhamvasztotta. Tekintetbe véve az egyháznak gyenge erejét, mely régóta nem hasonló többé előbbi virágzó és erős állapotához, — továbbá a jelen veszélyes idők körülményeit, melyekben az uralkodó bajok sokasága miatt, az egyház szükségei mindenütt háttérbe szoríttattak: e tűzvész a gutái egyházra nézve oly súlyos csapás volt, miszerint a «lenni», vagy «nem lenni» kérdést vonta szükségképen maga után. E szerint a lelkész, az első utána következett vasárnap, melyen a siralmas délelőtti isteni tiszteletet szabad ég alatt, Bartos pajtája mellett végezte, délután a leégett paplak udvarára gyüjté az egyház tagjait össze s hozzájok azon kérdést intézte, vájjon akarnak-e ezentúl is, mint független anyaegyház fennállani, mely esetben nehéz áldozatokra kell készen lenniök, vagy pedig ha ezen áldozatok hozatalától vonakodnának, akarnak-e inkább Vanyarczhoz, mint leány csatlakozni, mely Gutának valaha leánya volt és mely esetben a lelkésznek vándorbothoz nyúlni és másutt élelmet keresni kellene. A hivek meglepettek e kérdés által, különösen értésökre adatván az, mikép az idők végképen megváltoztak s ők az úgynevezett eddigi patronátus segedelmére teljességgel nem számithatnak, hanem templomot, paplakot, iskolát, önerejökből épiteni kénytelenek. A lelkész azonban nemcsak a veszély nagyságát rajzolta hiven elébök, hanem egyszersmind az isteni gondviselés segedelmeire is utalta őket s leginkább ebben helyezvén minden bizodalmukat, azonnal elhatározták, miszerint mint önálló anyaegyház tovább is fennállani akarnak s e végett tüstént az egyházi adózást megkezdeni készek, oly módon, hogy mig a szükség tartani fog, évenként minden egész telek után 8, féltelek után 4, zsellérség után 2 pengő forint fizettessék. A lelkész azonnal megirta a szomorú esetet Szeberényi János superintendensnek, azon kérdést intézvén hozzá, mit remélhet a szerencsétlen egyház a jelen zavaros időkben a Gusztáv Adolf-intézet segedelméből? E le-