Horvay Róbert: Debrecen evangélikusai. Debrecen 1939.

4. lankadás évei

14 időjárás miatt nem küldtek érte. 1835-ben 12 énekes könyveit vesznek; ezekből azonban egy sem maradt meg. Talán még Hlovik Ádám működésének eredménye volt az. hogy Debrecenben már önálló szervezkedésre is gondolhattak. 1830-ban ugyanis a Sajókazán lártolt esperességi' gyűlés bizottságot küld ki Okolicsányi Károly svábolaszi birtokos és egyházfelügyelő elnöklete alatt azzal a megbízással, hogy a »Debrecen városában felállítandó új anyaeklézsia tárgyában« tegyen javaslatot. Okolicsányi, mint Debrecenben is háztulajdonos, kétszeresen érdekelve voll az ügyben. A bizottság nem sietett a javaslattal s 1831-től kezdve 1836-ig az egyházmegye minden évb en sürgeti a ielenlést. de hiába.'» Ugv látszik, a helyzet még nem érett meg. 1836-ban Nviregyházán tartott egyházmegyei gyűlésre elvárták a debreceni küldöttség megjelenését, de az nem jött el. Greskovits után 1837-ben egy ízben Lázári/ tokaji lelkész szolgált Debrecenben. Ettől az évtől kezdve az itteni hívek lelki gondozója az 1806-ban Poprádon született Glatz Sámuel volt. Glatz Késmárkon és német egyetemeken tanult, doktori fokot is szerzett. Selmecbányán és Felsőlövőn tanított. Később mint 1838-tól 1860-ig nagyváradi pap évenként rendszerint négyszer tartott istentiszteletet Debrecenben évi 25Ö forint díjazásért. De úgy látszik, nagy tudományával sem bírta híveit lekötni s ezek 1845-ben felmentették a további szolgálat alól. Glatz fenyegetőzött ugyan a supermitendenshez teendő feljelentéssel, de a debreceniek azt felelték, hogy Debrecen nem fiókegyháza Nagyváradnak, ő csak személyes szerződés alapján teljesített itt eddig egyházi szolgálatot. A dolog abbamaradt, Glatzot pedig később az egyházi felsőbbség elmozdította hivatalától »keresztyéntelen élete miatt.«* Debreceni vonatkozásánál fogva meg kell itt emlékezni egy másik Glatzról, a szintén poprádi születésű Glatz Jakabról (1776-1831). Ez 1799-ben, Németországban kiadott »Freymüthige Bemerkungen eines Ungarn über sein Vaterland« című könyvében tüzetesen jellemzi ési elég szigorúan bírálja egyebek közt Debrecen és Miskolc egyházi és iskolai viszonyait. A német egyetemekre menő magyar if jakról azt írja, hogy a néimet tanárok Ítélete szerint jóformán egyik sem tud németiül, de mind meg vannak győződve, hogy jól tudnak.** 4. lankadás évei. Glatz Sámuel után egy ideig Böhm Pál egyháztag tartott a debreceni híveknek prédikáció hfelyett »épületes, kegjyes * Az 1861-ik évi egyházlátogatás jegyzőkönyvéből. A vizsgálat összeférhetetlenséget állapított meg; ezért is Nasrvváradon a tanítók sűrűn váltakoztak. ** Komis Gyula, A magyar művelődés eszményei.